Becsengettek. A diákok többségét azonban ez nem zavarta,
ugyanúgy nyüzsögtek tovább. YongGuk zenét hallgatva, unottan felnézett,
körbepillantott, de aztán vissza is csukta a szemeit, és újra a zenére
koncentrált. Himchan lepillantott rá, majd elvigyorodott és folytatta a
beszélgetést YoungJae-vel…
-Úristen, elfogok késni- mormogta az orra alatt Zelo,
miközben a deszkáját felkapta, és kilépett a házból. Megigazította a haját az
egyik telefonfülke tükrében, majd felpattant a deszkájára, és a járókelők
között szlalomozva suhant az iskola felé. Nagy igyekezetében véletlenül
meglökött egy nénit, de ideje sajnos nem volt megállni, ezért ezerszer elnézést
kérve továbbhajtott. -Hallatlan- csóválta a fejét az idős hölgy, majd folytatta útját, a piac felé bicegett.
Zelo leugrott a deszkájáról, majd felkapta, és berontott az iskola épületébe. A bejárat pont a tornaterembe nyílt, ahol épp egy másik osztály készült tesiórára, valamint akinek lyukasórája volt, az ott tobzódott, és beszélgetett a barátaival. Zelo körülnézett, és megakadt a tekintete egy lila hajú lányon. Pontosabban A LÁNYON. A fiú kábultan nézte a lányt, aki a barátnőivel beszélgetett. A szemei csillogtak, és a szája mindig mosolyra volt húzódva. Kockás szoknyát viselt, ami kiemelte a karcsúságát. Vonzotta a tekinteteket a kisugárzása. A sok rászegedőző szempár egyikének tulajdonosa Zelo volt, aki folyamatosan leste őt, ezért nem nézett a lába elé, és nekiment a kosárlabdatartónak. Az állványon lévő labdák sorra leestek a földre, ezzel nagy hangzavart keltve, amire Ő és a barátnői is felfigyeltek.
-Azt figyeld- susogtak egymásnak a lányok vigyorogva és A LÁNYT böködték, hogy nézzen oda. Hyun-sil oda is pillantott, mire Zeloval találkozott a tekintete. A fiú azonnal elpirult, és inkább felszedegetni kezdte a labdákat. Silie elmosolyodott, kivillantva fehér fogait, majd visszafordult barátnőihez.
A tanár belépett az osztályterembe, mire az osztályban mindenki lefagyott. Mintha benyomták volna a ’némítás’ gombot.
-Mindenki a helyére, már rég becsengettek!- mondta a tanár, és a nagyobb hatás kedvéért tapsolt is néhányat. A diákok szedelőzködni kezdtek, lassan mindenki a helyére ült, és kinyitották a könyveket. Mindenki, egy embert kivéve. YongGuk még mindig lehunyt szemmel pihent, és mivel a zene üvöltött a fülében, semmit nem érzékelt a külvilág zajából.
-Pszt- lökte meg Himchan barátja karját- YongGuuuuuk- suttogta idegesen, mert a tanár már egy ideje a fiút figyelte.
-Igen?- morogta YongGuk, és végre felemelte a fejét. Amint észrevette a tanárt, azzal a lendülettel rántotta ki a füléből a fülhallgatót, és csúsztatta be a padba.
-Én is így gondoltam- biccentett felé a tanár, és már felemelte a pálcát, hogy elkezdje az órát, amikor kivágódott a terem ajtaja. Mindenki odakapta a fejét, mire Zelo lehajtotta a fejét, és úgy surrant a padjához. Levágta magát a székre, miközben a tanár szemrehányásait hallgatta szüntelenül, aminek sosem akart vége lenni. Végül a tanár is megunta saját, monoton hangját, és magára varázsolva egy mosolyt, belefogott az aznapi tananyagba. Tick tack, tick tack..
