What is love?

-Itt is vagyunk- állt meg Hyun-sil egy boltíves kapualj előtt. A vakolat kissé omladozott a ház halványbarnás falairól, ám így csak még barátságosabbá vált. Az épület előtt két hatalmas tölgyfa állt. Nyáron terebélyes lombkoronájuk árnyékot ad, viszont az ilyen hidegebb téli időkben csak kopáran álldogálnak. A kapualj felett egy fekete tábla virított, rajta a következő felirat: Műhely kávéház.
-Nekem tetszik- jegyezte meg Hyo Ri, miután mindent alaposan megszemlélt.
-Akkor belül még jobban szeretni fogod- ragadta meg Silie barátnője karját, és behúzta a kapun. Jobbra volt egy kis falépcső, ezen lépkedtek fel az ajtóig. Hyun-sil megragadta a kilincset, kinyitotta, és maga előtt betessékelte a kissé megszeppent Hyo Rit.
-Annyeong, MiNae- üdvözölte Silie a pultos lányt, mint régi ismerősét- Ő itt a barátnőm, Hyo Ri- mutatta be a lányt, aki mosolyogva köszönt.
-Szia, MiNae vagyok- üdvözölte barátságosan a lány- Mit adhatok, lányok?- érdeklődött.
-Én a szokásosat- biccentett Hyun-sil- és te?- nézett Hyo Ri-ra.
-Sprite jó lesz- mondta, majd mikor MiNae elment elkészíteni Silie mogyorós forrócsokiját, és elővette a Sprite-ot, halkan megkérdezte.
-Hogyhogy ismered MiNae-t?
-A nagybátyám ismerőse. Az ő apjáé ez a kávéház. Sokat járunk ide- magyarázta Hyun-sil- köszi- vette el a saját poharát, Hyo Ri pedig az üdítőjét, majd fizettek.
-Hova üljünk?- kérdezte Hyun-sil. Barátnője csak ekkor nézett körül tüzesebben a helységben. Fapadló, sötétbarna köralakú asztalkák, meleg narancssárga falak, amire zenészek képei voltak szögellve, szigorúan fekete-fehérben. Néha egy-egy festmény is volt, kissé távolabb két méregzöld bőrgarnitúra szolgált ülőhelyül. És a legklasszabb..az ablakpárkány, ahova ki lehetett ülni, rálátást nyerve ezzel az utcára, háttérzajnak kellemes jazz zene szólt.
-Üljünk az ablakba- lelkesedett Hyo Ri.
-Nekem is az a kedvenc helyem- nevetett Silie, majd letelepedtek az ablakpárkányra kihelyezett párnákra. Levették kabátjukat, sapkájukat, kezükbe fogták italaikat, és beszélgetni kezdtek. Csak úgy, mindenféléről. Hyo Ri viszont gyakran pillantgatott óvatosan ki az utcára, amit Hyun-sil is észrevett.
-Mit nézel?- kérdezte kíváncsian.
-Én?? Semmit- fordult vissza a lány kissé zavarban.
-Naa, mondd el.
-Nem. Mondtam, hogy nem néztem semmit.
-Jó, akkor én kitalálom- fürkészte az utcát Hyun-sil- Lássuk. Tuti nem az öreg bácsit..nem is azt a fantásüveget- mormolta félhangosan.- Aha!- kiáltott fel végül- Ott van Kai sulija- mosolyodott el sokat sejtetően, az utca túloldalára mutatva.
-És?- Hyo Ri hangja közömbösen csengett. Majdnem közömbösen..
-Még mindig szereted?- sóhajtott fel Hyun-sil megértően.
-Nem- rázta meg azonnal a fejét a lány- Vagyis..Nem tudom. Talán.
-Miért csak talán?
-Mert úgysem szeret. Semmi esélyem.
-Ezt meg ne halljam- komolyodott el Silie- Honnan veszed, hogy semmi esélyed?
-Mert nincs.
-És miért ne lenne?
-Mert..auu, Hyun-sil, ne ütögess- jajdult fel Hyo Ri.
-Akkor ne mondj ilyeneket- húzódott vissza a lány gonosz arccal.
-Jó napoooot~- hallottak egy vidám hangot, azaz hangokat,'akik feltehetően akkor léptek be a kávéházba. Hyo Ri-nak görcsbe rándult a gyomra. Ezt a hangot ezer közül is felismerné.
-Héé, Hyo Ri, Hyun-sil sziasztok!- állt meg mellettük Sehun és...Kai. Mindketten egy-egy kólásüveget tartottak a kezükben.
-Halii- intett Silie, miközben lopva barátnője felé vigyorgott.
-Leülhetünk?- kérdezte mosolyogva JongIn.
-Persze- biccentett Hyun-sil, mivel Hyo Ri úgy döntött, hogy meg se mukkan.
-Köszikeeee- a két srác helyet is foglalt egymás mellett. Kabátjukat maguk mellé tették, csakúgy, mint iskolatáskájukat, majd inni kezdtek, miközben érdeklődve néztek a lányokra.
-Ti is a suliból jöttök?- szürcsölgetett Sehun, miközben a szívószála végét rágcsálta.
-Nem- szólalt meg Hyo Ri- Silietől- mosolygott barátnőjére- nála alszom, de muszáj volt eljönnünk ide, mert mindenképp meg akarta mutatni ezt a helyet- nevetett fel.
-Jól van na- sütötte le a szemeit Hyun-sil- imádom ezt a helyet.
-Akárcsak én- vágta rá Sehun mosolyogva.
-És ti?- nézett Hyo Ri félénken Kai-ra. Parázott a gondolattól, hogy a fiú akár a tekintetéből is kitalálja, hogy ő mit érez.
-Ja- bólintott Kai, elhúzva a száját- nem szeretem, ha hét óránk van- biggyesztette le az ajkait, mire Hyo Ri észrevétlenül beharapta a száját. Miért kell ilyen édesnek lennie?!
Kai felkapta a fejét, érezte, hogy nézik. Találkozott a tekintete Hyo Ri-éval, mire a lány másfele nézett. Talán túlságosan feltűnően is..
-Hé- hajolt hozzá Jongin- minden oké?- a szeméből sütött az aggodalom.
-Persze- sóhajtott a lány.
-Akkor jó- mosolyodott el Kai, majd összeröhögött Sehunnal, aki épp valami vicces sztorit mesélt Hyun-silnek.
~Én miért nem tudok így röhögni velük?- kesergett belül Hyo Ri~ Semmi esélyem. Bhaww..Ekkor hirtelen megszólalt a telefonja. A Supet Juniortól az SPY kezdődött, mire Silie dúdolgatni kezdte a dalt.
-Anyu hív- nézett rá a lány- mindjárt jövök- sietett el.
-Most- sziszegte Sehun.
-Mit most?- értetlenkedett Silie, mire a fiú Kaira nézett.
-Most! Menj már- kezdte el löködni.
-Dedede- dadogott zavartan Kai, mire Sehun egy pillantással elhallgattatta- Jól van na- tápászkodott fel zavartan.
-Mi vaaaaan?- pislogott Hyun-sil nagyokat. Kapisgálta, hogy miről lehet szó, de jobb volt biztosra menni.
-Kai megy barátnőt szerezni. Mondom MEGY- nyomta meg az utolsó szót.
-Igenis- szalutált az említett, majd Hyo Ri után ment.
-Szerinted menni fog?- kérdezte Silie kíváncsian.
-Naná-bólogatott Sehun- Odavannak egymásért .
-Az igaz.
-Rendben anyu, szia- tette le a telefont Hyo Ri, és már fordult volna meg, hogy visszamenjen az asztalukhoz, de nekiütközött Kainak.
-Jujj, bocsi- pirult el zavartan.
-Anyukád volt?- érdeklődött a fiú.
-Igen- nyelt egyet- kérdezte, hogy minden rendben, meg hogy meg van-e mindenem.- pásztázta a földet.
-Aha.
Hyo Ri már iszkolt volna el, amikor a fiú megragadta a karját, és visszahúzta. Magához.
-Mi..mit csinálsz?- dadogott Hyo Ri szinte lefagyva.
-Azt hiszem, el kell mondjam- vakarta meg a tarkóját Jongin zavarában- Már elég régóta..Szóval el akartam mondani...Tehát úgy érzem- próbálkozott, de a szavak összeakadtak a nyelvén. Az agya egy szót suttogott neki, hogy mondja ki, és így tűnt, mást nem is nagyon tud kinyögni- Szóval- vett egy nagy levegőt- szeretlek- szorította le a szemeit. Várt. Maga se tudta, hogy mire. Talán valamiféle reakcióra. De félt. Félt, hogy amiket Sehun mondott neki, mégse igazak. Hogy Hyo Rinak nem is jön be. Viszont..Sehunnak megint igaza volt. Hiszen a lány a nyakába ugrott, és egész testében remegett.
-Mondd, hogy nem csak álom- mondta halkan a fiúnak- Mondd, hogy ez a valóság.
-Ha ez egy álom, soha többet nem akarok felébredni- azzal Kai finoman eltolta annyira, hogy lássa az arcát, és lágyan megcsókolta.~

Winter with your love..

A hó. Fehér, kristályos, hideg, de télen mégis olyan szívmelengető látvány. Ahogy nagy pelyhekben hullik, és nem olvad el, hanem nagy hóbuckákat épít, beterítve a talajt. Ropog az ember talpa alatt, néhol pedig meg lehet csúszni rajta. Belepi a fák ágait, a gyanútlanul sétálok jobb esetben sapkáját,rosszabb esetben haját. De a lényeg ugyanaz. Mindenki ugyanúgy hócsatázik vagy csak sétálgat, esetleg hóembert épít. De minden ember aki teheti, kinn van a szabadban. Mivel a hó vonzza őket. Drága kincs a hó, meg kell becsülni. Így gondolkodott Hyun-sil is, kifelé bámulva az ablakon. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitotta a füzetét, kezébe vette a tollát, és írni kezdett, ügyet sem vetve a tananyagra. Azt máskor is meg lehet tanulni. Az ihlet viszont ritka, és nem szabad elszalasztani. Majdnem egész órán írt, csengetés előtt öt perccel letette a tollát, és elégedetten bámult a teleírt lapokra. Majd otthon begépeli. A táskájába rejtette a füzetet, és -mint körülötte mindenki- pakolni kezdett. Elrakott mindent, felvette a kabátját, fejére húzta a sapkáját, majd mikor kicsengettek, elköszönt barátnőitől. Ma nem megy velük ebédelni. Hiszen egy ember várta, kinek vidám arcát az ablakból azonnal észrevette. -Sziasztok- ölelte meg gyorsan barátnőit, majd felkapta a táskáját, lement a lépcsőn, ki a bejárati ajtón, és máris a hóesésben találta magát. -Hahó, Zelo- kiáltotta el magát, mire a kék sapkás, magas szőke fiú, aki eddig a tavat bámulta, felé fordult. Mosolyogva odalépett hozzá, és szorosan megölelték egymást.  -Vigyem a táskádat?- nyúlt a fiú a táskához segítőkészen. -Nem kell, köszi-vonta meg a vállát Hyun-sil- Ott egy pad- mutatott előre. -De az havas- kiáltott a fiú márcsak a lány hátának, mivel az futva elindult a pad felé- Akkor legalább várj meg- indult utána vigyorogva. -Kapj el, ha tudsz- nevetett felszabadultan Silie, majd ledobta a táskáját a padra. /Zelonak volt igaza, havas volt tényleg, de ez most nem érdekelte./ Lesietett a tópartra, és onnan nézte a kacsákat, akik lassan totyogtak a jégen. -Megvagy- ugrott rá Junhong a hátára, mire a lány ijedtében sikoltva összehúzta magát- nyugi, csak én vagyok az- nevetett a fiú, majd megölelte Siliet. -Látom- villant meg sejtelmesen Hyun-sil szeme, majd megszorította a kezében lévő hógolyót.- Odanézz- mutatott jobbra, mire Zelo odakapta a fejét, Silie meg gyorsan a képébe nyomta a havat. -Héé- köpködött Junhong felháborodottan.- Ezt visszakapod- fenyegetőzött, felkapva egy adag havat. -Jujj, de félek- nyújtotta ki a nyelvét Silie. -Jól teszed- biccentett a fiú, és ezzel megkezdődött a hócsata. Fél órával később, totál vizesen, elázva nézték a tavat, és a kacsákat. -Nézd- nevetett Silie- az töri ott a jeget- mutatott egy kacsára, aki valóban kitartóan harcolt a megfagytt víz ellen. -Milyen ügyes- ismerte el Zelo- mint egy jégtörő hajó, csak büdösebb és tollasabb. -A kacsa nem büdös- rázta meg a fejét Hyun-sil felháborodottan. -De az- vitatkozorr Junhong. -Szagoltad már? -Nem, dehogy! -Akkor honnan tudod? -Mert okos vagyok. -Àlmodban- röhögött Silie, mire Junhong erősen megszorongatta. És minden tökéletes. Hóesés, szeretet, legjobb barátság. Valóban legjobb barátság? A lány részéről biztosan.

Secret Love.. /Joon x Mir yaoi, +18/

-Akkor megyünk mááár?- toporgott Thunder izgatottan az ajtóban. Persze, G.O meg Seungho megígérték neki még anno,hogy elviszik a vidámparkba, de mostmár semmi kedvük nem volt hozzá. Titkon reménykedtek benne, hogy Thunder esetleg elfelejti, de erre nemsok esély volt. És a félelmük beigazolódott.. -Igen, jövünk már- morgot Seungho, miközben felhúzta a lábára a cipőt.  -Naaa, kicsit lelkesebben- bökte meg az oldalát G.O, mire a fél lábon egyensúlyozó leader majdnem feldőlt. -Bocsii- húzta be G.O a nyakát, a villogó szemű Seunghot figyelve. -Hyung, ne legyél morcos- vigyorgotr Thunder- megyünk a vidámparkbaaaa!- Thunder izgatottsága lassan átragadt a két fiúra, úgyhogy amikor Seungho megkérte Joont, hogy lehetőleg a ház maradjon épségben, már egészen jó kedve volt. -Vigyázni fogok- biccentett a fiú komoly arccal, ám a szemében pajkos fény csillant. -Rendben- biccentett a leader- Apropó, Mir hol van? - A szobájában. Eszik. -Meglepő- nevetett fel- Nemsokára jövünk. Sziasztok!- azzal a hármas bagázs kinyomult az ajtón. Joon odalépett, kattant a kulcs a zárban, majd elégedett mosolyra húzta a száját. Bement Mir szobájába, ahol az említett épp békésen rágcsált egy csomag kekszet.  -Elmentek- vigyorgott Joon sokat sejtetően, mire Mir izgalmában félrenyelt. Köhögött kissé, majd vörös fejjel a felé közeledő fiúra nézett. Joon letérdelt az ágyra, majd odakúszott Mirhez, megfogta az állát, és lágyan megcsókolta. Mir készségesen viszonozta, és amikor Joon átdugta a nyelvét a szájába, jólesően felnyögött. Joon kezei közben megtalálták a kekszet, és messzire hajították azt. -Héé- nyíltak ki Mir szemei felháborodottan, de rögtön le is csukódtak, mikor Joon megtámadta a nyakát, és csókokkal halmozta el.  -Arra..nem..lesz..sz  ükséged- lihegte a fiú, és fogaival belekarcolt Mir selymes bőrébe. Megszabadította a pólójától,és nyelvével egyre lejjebb haladt a nem annyira kidolgozott, de annál vonzóbb felsőtesten. Belecsókolt Mir köldökébe, mire az halkan felkuncogott. A fiú erre elmosolyodott, miközben a maknae nadrágjának gombjaival babrált. Hamar meg is szabadította Mirt a felesleges ruhadarabtól, majd fogaival lassan, érzékien kezdte lehúzni a boxert is. -Á á á- ült fel hirtelen Mir, és azzal a mozdulattal maga alá gyűrte Joont, aki csak meglepetten pislogott- Most én kezdek- csatolta ki Joon övét, a nadrágjával együtt a boxert is villámgyorsan eltűntette, és máris Joon ég felé meredező hímtagjával szemezett. -Te kis dög- morogta Joon, miközben Mir nyelve lassan körözött farka hegyénél, majd lassan a szájába vette, és szívni kezdte. -Úristen- nyögött fel Joon, csípőjét reflexből előretolva. Belemarkolt Mir hajába, miközben ő egyre gyorsabb mozdulatokkal szopta őt. -Mind..járt- nyögte az idősebb, majd a következő percben Mir szájába élvezett. Mir minden cseppet élvezettel nyelt le, majd fölhajolt Joonhoz, és megcsókolta. De az sem teketóriázott sokat. Egy mozdulattal Mir fölé került, és megint harcrakész hímtagjával lassan beléhatolt. A maknae felnyögött a hirtelen érzésre, de egy idő után már ő maga bíztatta Joont a gyorsabb mozgásra, akinek nem kellett kétszer mondani. Hihetelen tempót diktálva mozgott Mirben, aki a hátát karmolászta, ám Joonnak ez most egyáltalán nem fájt, sőt élvezte. -Uramisten. Még. Gyorsabban- nyögte Mir, mire Joon még nagyobb tempóra kapcsolt. Az ágy ropogott alattuk, amibe az idősebb szinte beépítette a maknaet.  -Hahó srácok, hol vagytok?- hallatszott Thunder hangja valahonnan az előszoba felől, de a pár ezt meg se hallotta. Thunder viszont hallott egyet s mást Mir szobája felől, így bizonytalanul elindult arra. -Csak azt szeretném mondani, hogy visszajöttem pénzé..- nyitott be, de a következő pillanatban velőtrázó sikítással vágta be szegény faajtót.  -Thun..der? Ahhh- nézett fel Mir, Joon karjai közül, de abban a pillanatban elélvezett, párjával együtt. -Ez..hihetetlen volt- pihegett Joon, immár Mir mellett. -Nem Thunder nyitott be az előbb?- kérdezte Mir kielégült fejjel. Mielőtt azonban z idősebb válaszolhatott volna, meghallották Seunghot, akinek Thunder magyarázott. -Lebuktunk. Alsógatyát fel- suttogta Joon. -De ott van a sarokban- nyüszített a maknae. -Akkor csavarj magadra egy pólót vagy nem tudom. Csukd be a szemed- utasította Joon, és amikor Seungho /nyomában az ijedt, reszkető Thunderrel/ belépett a szobába, csak két alvó, ártatlan fiút látott..