Winter with your love..

A hó. Fehér, kristályos, hideg, de télen mégis olyan szívmelengető látvány. Ahogy nagy pelyhekben hullik, és nem olvad el, hanem nagy hóbuckákat épít, beterítve a talajt. Ropog az ember talpa alatt, néhol pedig meg lehet csúszni rajta. Belepi a fák ágait, a gyanútlanul sétálok jobb esetben sapkáját,rosszabb esetben haját. De a lényeg ugyanaz. Mindenki ugyanúgy hócsatázik vagy csak sétálgat, esetleg hóembert épít. De minden ember aki teheti, kinn van a szabadban. Mivel a hó vonzza őket. Drága kincs a hó, meg kell becsülni. Így gondolkodott Hyun-sil is, kifelé bámulva az ablakon. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitotta a füzetét, kezébe vette a tollát, és írni kezdett, ügyet sem vetve a tananyagra. Azt máskor is meg lehet tanulni. Az ihlet viszont ritka, és nem szabad elszalasztani. Majdnem egész órán írt, csengetés előtt öt perccel letette a tollát, és elégedetten bámult a teleírt lapokra. Majd otthon begépeli. A táskájába rejtette a füzetet, és -mint körülötte mindenki- pakolni kezdett. Elrakott mindent, felvette a kabátját, fejére húzta a sapkáját, majd mikor kicsengettek, elköszönt barátnőitől. Ma nem megy velük ebédelni. Hiszen egy ember várta, kinek vidám arcát az ablakból azonnal észrevette. -Sziasztok- ölelte meg gyorsan barátnőit, majd felkapta a táskáját, lement a lépcsőn, ki a bejárati ajtón, és máris a hóesésben találta magát. -Hahó, Zelo- kiáltotta el magát, mire a kék sapkás, magas szőke fiú, aki eddig a tavat bámulta, felé fordult. Mosolyogva odalépett hozzá, és szorosan megölelték egymást.  -Vigyem a táskádat?- nyúlt a fiú a táskához segítőkészen. -Nem kell, köszi-vonta meg a vállát Hyun-sil- Ott egy pad- mutatott előre. -De az havas- kiáltott a fiú márcsak a lány hátának, mivel az futva elindult a pad felé- Akkor legalább várj meg- indult utána vigyorogva. -Kapj el, ha tudsz- nevetett felszabadultan Silie, majd ledobta a táskáját a padra. /Zelonak volt igaza, havas volt tényleg, de ez most nem érdekelte./ Lesietett a tópartra, és onnan nézte a kacsákat, akik lassan totyogtak a jégen. -Megvagy- ugrott rá Junhong a hátára, mire a lány ijedtében sikoltva összehúzta magát- nyugi, csak én vagyok az- nevetett a fiú, majd megölelte Siliet. -Látom- villant meg sejtelmesen Hyun-sil szeme, majd megszorította a kezében lévő hógolyót.- Odanézz- mutatott jobbra, mire Zelo odakapta a fejét, Silie meg gyorsan a képébe nyomta a havat. -Héé- köpködött Junhong felháborodottan.- Ezt visszakapod- fenyegetőzött, felkapva egy adag havat. -Jujj, de félek- nyújtotta ki a nyelvét Silie. -Jól teszed- biccentett a fiú, és ezzel megkezdődött a hócsata. Fél órával később, totál vizesen, elázva nézték a tavat, és a kacsákat. -Nézd- nevetett Silie- az töri ott a jeget- mutatott egy kacsára, aki valóban kitartóan harcolt a megfagytt víz ellen. -Milyen ügyes- ismerte el Zelo- mint egy jégtörő hajó, csak büdösebb és tollasabb. -A kacsa nem büdös- rázta meg a fejét Hyun-sil felháborodottan. -De az- vitatkozorr Junhong. -Szagoltad már? -Nem, dehogy! -Akkor honnan tudod? -Mert okos vagyok. -Àlmodban- röhögött Silie, mire Junhong erősen megszorongatta. És minden tökéletes. Hóesés, szeretet, legjobb barátság. Valóban legjobb barátság? A lány részéről biztosan.