Heartsick~ 1.rész

-Csrrrrrr...- szólalt meg az iskola csengője. Becsengettek.
-Jössz, Mi-ja?- kérdezte Chan Mi, türelmetlenül toporogva.
-Egy pillanat- kaptam fel a kólámat, és már oda is pattantam mellé.
-Na mehetünk- azzal felsiettünk a lépcsőn. Baromi nagy tolongás volt, mindenki igyekezett a saját terme felé. Hirtelen valaki nekiütközött a vállamnak.
-Héé, vigyázz jobban- mondtam szemrehányó hangon.
-Bocsánat- hajolt meg a fiú. Amikor felegyenesedett, találkozott a tekintetünk, és elmosolyodott.
-Szia, Mi-ja- köszönt.
-Omo..JunHyung..izé..- dadogtam zavartan, mikor felismertem. Nem lehettem róla. Akárhányszor a közelembe került, mindig zavarba kerültem. A mosolyától görcsbe rándult a hasam, és úgy állhattan ott, mint akinél se kép- se hang. De nem is volt.
-Na én sietek. Remélem még találkozunk. Szia!- azzal elviharzott. Utànanéztem, de közben vitt előre a lábam, bár fogalmam sem volt hogy hova. Néhány pillanat múlva viszont érezhettem, ugyanis egyenesen nekisétáltam az ajtófélfának.
-Ügyes vagy- tapsolt Chan Mi vigyorogva.
-Mi van? Mi történt?- pislogtam döbbenten.
-Meddig akarod ezt még játszani?- sóhajtott fel a barátnőm.
-Nem tudom- feleltem, az orromat dörzsölgetve- Örökké?
Chan Mi rosszallóan megrázta a fejét.
-Na gyere- ragadta meg a karomat- Radics megöl, ha elkésünk- azzal bevonszolt a termünkbe.

Vége volt az utolsó órának. Chan Mi-vel az ebédlő felé igyekeztünk, és közben beszélgettünk.
-Szia, Mi-ja- ment el mellettünk hirtelen JunHyung.
-Hello- susogtam, és megint rajta felejtettem a szemem, aminek következményeként beleütköztem az igazgatóba.
-Úristen, elnézést- hajoltam meg, majd, hogy ne kelljen néznem az összeráncolt szemöldökét, Chan Mi-vel gyorsan elhúztuk a csíkot. Na jó, ez így nem fog menni. Mit tegyek? Ahányszor meglátom, ez történik.
-Kerülnöm kéne- jutott eszembe, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Hogy bírnám ki nélküle? Nem tudok kerülni. Most legalább már kicsit több a ,,kapcsolatunk,, mint a köszönőviszony. Amíg ezen agyaltam, átvágtunk az udvaron, és beléptünk az étkezőbe. A tágas helységet fülledt meleg, és zsivaly töltötte be. Beálltunk a sorba, miközben a szememmel az asztalokat pásztáztam, hátha találok egy ismerős arcot. Pontosabban egy konkrét személy arcát.
-Sietnél?- mordult rám hirtelen egy hang- ma még szeretnék enni- csak most vettem észre, hogy a sor előttem már rég haladt, én meg egyhelyben állok.
-Jaesomnida- fordultam hátra zavartan, majd elvettem a kaját, és Chan Mi után igyekeztem.
-Na, hova üljünk?- néztem az asztalokat a tálcával a kezemben.
-Neked szerintem már megvan a helyed- vigyorgott a barátnőm, majd oldalrabiccentett. Odafordítottam a fejem, és láttam, ahogy JunHyung integet nekem, és szinte némán tátogja:
-Ideülsz?- bólintottam, majd kérdőn-könyörgőn Chan Mi-re néztem.
-Ugye, te is jössz?
-A-a- rázta meg a fejét- Ez most rólatok szól. Na, menj- hessegetett el. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam felé. Ő mosolyogva nézett rám, amitől görcsbe rándult a hasam, és igyekeztem nem elveszni a tekintetében. Kevés sikerrel. De egyszercsak egy pillanatra megtorpantam, és kikerekedett a szemem. Egy hosszú, szőke hajú lány ült le JunHyung mellé, és megsimította a karját. A fiút körülállta a lány három barátnője, és fecsegni kezdtek neki mindenféléről. És ekkor jöttem rá, hogy én nem csinálom. Nem akarok ugyanolyan lenni.Az már nagyon szánalmas kategória. Úgyhogy elegánsan sarkonfordultam, és sajgó szívvel ültem le Chan Mi mellé.
-Na, mi az?- kérdezte Chan. Nem tudtam válaszolni a szorító gombóctól a torkomban, ezért csak odamutattam.
- Song Mi-Hyun- suttogta Chan Mi indulatosan, a lányt figyelve.- De te most emiatt adod fel?- forult hirtelen felém.
-Nem- mondtam határozottan- Én..nem akarom szeretni. Utálom! Utálom, hogy szeretem.
-Figyi..-kezdte Chan- Én nagyon nem akarok beleszólni, de..nem tesz ez az egész jót neked.
-Tudom- hajtottam le a fejem a padra.- Asszem tényleg az lesz a legjobb, ha elkerülöm- sóhajtottam. Chan Mi átölelte a vállam.

In The Cloud

-Sziasztoook- dobtam le a táskám a földre, és végigfeküdtem a kanapén.
-Mizu?- csüccsent le mellém HyunSeung.
-Nem sok.  A barátnőm lemondta a délutánt, mert a pasijával lesz. Legalább szólhatott volna-  biggyesztettem le a számat.
~Tökéletes..-gondolta HyunSeung, majd felállt, és kiment a konyhába. Volt egy erős megérzése, hogy a maknae-t ott találja. És nem is tévedett. DongWoon a fél testével már a hűtőben volt, és kaja után kutatott. Seungie odalopakodott mögé, majd a mutatóujjával belebökött a fiú oldalába.
-Ki az?- pördült meg Woonie villámsebesen.
-Jang HyunSeung- hajolt meg a srác illedelmesen, majd DongWoon füléhez hajolt, és súgott neki valamit.
-Neeem- fehéredett le a fiú- Nem merem- rázta meg a fejét.
-De igen. Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget- magyarázta Seungie.
-Nem- makacsolta meg magát a maknae.
-Ha így állsz hozzá, akkor nem is érdekel igazából.
-Kit nem érdekel mi?- dugta be YoSeob a szöszke fejét az ajtón. HyunSeung neki is elmagyarázta a helyzetet, mire Seobie DongWoonra nézett.
-De hát te is akarod..akkor meg miért nem mered?- vakarta meg a fejét.
-Mert mi van ha nemet mond?- aggodalmaskodott Woonie.
-Akkor nemet mond. Nem dől össze a világ. Na indíts- tolta ki a hadonászó fiút az ajtón, YoSeob meg követte őket.
Hallottam valami hangoskodást a konyha irányából, de nem igazán törődtem vele. Elővettem a zenelejátszóm, és bekapcsoltam. Természetesen Beast-et, a You-t.
I’m gonna make you love me..

HyunSeung egy határozott mzdulattal megállította előttem DongWoon-t majd kissé előrelökte, és várakozóan nézett rá. Érdeklődve figyeltem őket. A vörös arcú Wooniet,  YoSeobot, aki magában mondogatta, hogy ,,fightning DongWoon,, és a várakozó, türelmetlen HyunSeungot. A maknae vett egy mély levegőt.
-Figyelj..-kezdte- Van valami programod..mára?- nyögte ki.
-Nincs- csavargattam egy hajtincsemet.
Woonie egy pillanatra hátranézett HyunSeungra, aki bólintott.
-És..eljönnél velem sétálni?- folytatta felbátorodva.
-Okéé- bólogattam mosolyogva- Mikor?
-Negyed óra múlva?
-Rendben- azzal beviharzottam a szobámba. Amint eltűntem, DongWoon beleboxolt a levegőbe.
-Igeeen- azzal YoSeobbal együtt ugrálni kezdett.
-Na látod, hogy nem kellett volna izgulni- jegyezte meg Seungie fontoskodva.
-Igazad volt- sóhajtotta Woonie.
-Mint mindig- vigyorgott a fiú.

-Na és merre megyünk?- kiváncsiskodtam, miközben DongWoonal egymás mellett lépkedtünk.
-A kikötő megfelel?- ajánlotta fel.
-Persze- vontam meg a vállam. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk, és  a hajók mellett sétálgatva beszélgettünk, és ekkor döbbentem rá, hogy én mennyire imádom ezt a fiút. Persze nem szerelemből, de akkor is. A humora, a kisugárzása..minden. Egyszer hirtelen megcsúsztam valami zöld moszaton (fúúúj), és majdnem beestem a tengerbe. Igen, majdnem, mert DongWoon reflexből elkapta a kezem, és még idejében visszarántott.
-Húú, kamsa- lihegtem. Ő csak elmosolyodott, majd továbbindultunk, a szívem meg hevesen kalapált. Ugyanis Woonie továbbra is fogta a kezem, és úgy tűnt, hogy észre sem vette. Természetesnek találta.
-Őmm- köhintettem- Azt hiszem..most már nem kell fognod a kezem- mondtam halkan.
-ÚÚ, bocsi- kapta el gyorsan a kezét, majd zsebrevágta, é lesütötte a szemeit. Akárcsak én. Így mentünk egymás mellett, de egyikünk sem szólt a másikhoz. Mi a francért szóltam neki, hogy engedje el a kezem? Én hülye! Legszívesebben fejbevágtam volna magam.
-Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni- suttogta DongWoon alig hallhatóan.
-Semmi baj- ráztam meg a fejem, majd óvatosan elmosolyodtam.- Igazából..nem is volt baj.
-Komolyan?- döbbent le a fiú.
-Komolyan- azzal megfogtam a kezét, és a szemébe néztem. Annyira csillogott, és annyi vidámságot tükrözött..Egyből görcsbe rándult a hasam. Pedig még sosem voltam szerelmes.
Woonie szorosan átölelt, én pedig a fejem a mellkhasának támasztottam.
-Szeretlek- susogta a fülembe, mire borzongás futott végig a testemen, és mégjobban magamhoz szorítottam. Legszívesebben leállítottam volna az időt, ott abban a pillanatban.
-Soha ne engedj el többé- kértem.
-Nem foglak- azzal puha ajkaival megérintettem az én ajkaimat.. 

Crazy

Cho-min fáradtan botorkált felfelé a lépcsőn. Egész nap a barátnőivel mászkált a városban, és ez teljesen leszívta az agyát. A peace-s táskájában matatott a lakáskulcsa után, ami persze a legalján volt. Nagy nehezen kirántotta, erre minden cucc a földre hullott. Unottan sóhajtott, majd leguggolt a földre, hogy összeszedje. Közben a kulcslyukon keresztül 6 röhögő szempár figyelte a bénázását. Cho felkapta a fejét, érezte, hogy valakik nézik. Végül csak megvonta a vállát, és tovább pakolászott. Mikor végzett, bedugta a kulcsot a kulcslyukba, és elfordította. Mikor kinyílt az ajtó, nem a fiúkkal találta szembe magát, hanem egy párnával. Amit ChunJi egy jól irányzott dobással az arcába repített. Cho reflexei nem épp a legjobbak voltak, pláne most, hogy fáradt volt, ezért nem sikerült elhajolnia, így a párna az arcába csapódott.
-Hééé!- kiáltott fel a lány.
-Bocsi- vigyorgott a fiú, és ChangJot kezdte el fojtogatni, aki eközben folyamatosan ütögette.  
-Szállj be te is, Minie- szólt mosolyogva Hyun-sil, a lány barátnője, aki szintén a Teen Topnál lakott, és Niel barátnője volt.
-Muszáj?- húzta el a szájàt Cho.
-Igeeen- Ricky pankrátorszerűen ráugrott a lány hátára, lerántotta a kanapéra, és a képébe nyomott egy hatalmas, tollakkal kitömött párnát.
-Fuuj- fintorgott Minie, és kiszedett a szájából egy tollat.
-Naaa lécci- nézett rá Niel nagy szemeket meresztve.
-Jól van- adta meg magát Cho. Erre L.Joe egy nagyot csapott párnával a fejére. C.A.P-t Ricky időközben lelökte a kanapéról a földre, aki erre felordított.
-Ricky! Neked annyi..
-Kicsi a rakás!!- rikkantotta ChunJi, és ráugrott a még a földön heverő leader-re. Minie pedig rà.. Őt követte Silie, ChangJo és a többiek. C.A.P tanácstalanul nyöszörgött a kupac alján.
-Elég volt- próbált kiszabadulni, de a többiek túl nehéznek bizonyultak. Erőlködött még egy darabig -sikertelenül- majd úgy döntött, hogy beveti a végső fegyvert...Tudta, hogy ChunJi csikis, és ezt ki is használta, elkezdte csikizni a fiút. ChunJi röhögve csapkodott, meg forgolódott, és emiatt a többiek meg sorban legurultak a kupacról.
-ChunJi, te béna- tápaszkodott fel Cho-min.
-Nem tehetek róla- duzzogott a fiú.
-Csak vicceltem- lökte meg a karját Minie.
-Most visszakapod, Ricky!- pattant fel C.A.P és rárontott a fiúra, akinek védekezni sem volt ideje, így mindketten elterültek a kanapén. A leader szerzett magának egy gigantikus méretű párnát. Rickynek esélye sem volt, plána úgy, hogy Cho is beszállt segíteni C.A.P-nek.
-Hé!- kiáltott fel szegény fiú- Nem fair! Kettő az egy ellen.
- Visszakapod- nyújtotta ki a nyelvét a lány.
-Segííítsééég!!- kiáltozott Ricky- Valaki!
Ez a valaki L.Joe lett végül, aki leráncigálta Rickyről C.A.P-t. Így Rickynek már csak Choval kellett (volna) megbírkóznia, de a lány túl erősnek bizonyult. Ráült a fiú hasára, és lefogta a kezeit. Közelebb hajilt hozzá, és a fülébe suttogta:
-Ez nem jött be- vigyorgott.
-Ez milyen cuki már- susogta Hyun-sil ChangJo-nak, miközben Ricky-éket figyelte.
-Te is csinálhatnál ilyet- mondta Niel szemrehányó hangon, de a végébe beleröhögött. Silie rácsapott a karjára, ezután verekedni kezdtek.
-Srácok- kezdte L.Joe, majd mikor rájött, hogy nem figyel rá senki, megismételte- Srácoook!- kiáltott fel, erre Silie felnézett Niel öléből, Minie leugrott Rickyről, ChunJi csámcsogva figyelte a fiút, ChangJo ásítozott, C.A.P meg a karját dörzsölgette.
-Na- szólalt meg L.Joe- Elárulom, hogy már hajnali fél 2 van. Szóval szerintem ideje lenne aludni.
-Egyetértek- ásított egy hatalmasat Ricky úgy, hogy még  mandulája is látszott.
A többiek is egyetértetek, és mindenki elfeküdt a földre terített pokrócokon. Silie egyből elaludt, Nielhez bújva, aki meg fél karral átölelte. Minie szomorú mosollyan figyelte őket. Nem, örült annak, hogy barátnője boldog, csak..ő egyedül volt. 16 éves, és eddig még elő csókja sem volt. Sóhajtva behunyta a szemét, reménykedve, hogy nemsokára ez megváltozik. És meg is változott..

*Reggel*
Minie ásítozva felkelt. Illetve kelt volna, ha éppen Ricky nem tehénkedett volna rajta. Próbált kiszabadulni, nem sok sikerrel. Elkezdte simogatni a fiú arcát, hátha arra reagál.
-Ne hagyd abba- nyöszörögte Ricky félálomban.
-De igen. Na hadd keljek fel.
-Jól van na- duzzogott a fiú, és odébb gurult.
Cho felkelt, és kisétál a konyhába. Ricky és ChunJi össznézett, és ChunJi bólintott. Eljött a bevetés ideje...
Minie csinált magának egy szendvicset, majd azt majszolva visszament a nappaliba. De nem talált ott senkit. Mindenki eltűnt..Ekkor hirtelen lekapcsolódtak a lámpák, a függönyöket pedig behúzták.
-Hahó..--próbálkozott Cho-min rémülten, hátha hallja valaki. De senki nem válaszolt.
-Hol vagytok?- kiáltotta. Ekkor hirtelen két kar kígyózott a derekán, mire ő hátrafordult, és már reflexből csapott volna, amikor kikeredett a szeme. Ugyanis Ricky állt előtte.
-Mit művelsz?- kérdezte Cho, de választ nem kapott. Ricky szorosan magához húzta, és ekkor elindult a zene. Lágy, lassú, dallamos..szerelmes. Ricky vezette a lányt, aki kapcsolt, és beszállt a táncba. Szorosan egymáshoz simult a testük az egész tánc alatt. Amikor leállt a zene, a fiú még akkor sem engedte el Miniet. A lány próbált szabadulni, de ahogy Ricky szemébe nézett, elveszett benne teljesen. A fiú lágy csókot lehelt az ajkaira, majd a fülébe suttogta.
-Saranghae!- Cho szíve egyre hevesebben vert. Hát nincs is egyedül! Mosolyogva simította meg a fiú izgatott arcát.
-Én is téged..

Mystery~

A telefon hangos sivítása megtörte a reggeli csendet. Ae-cha nyöszörögve matatott az éjjeliszekrényen, majd kinyomta a telefont, és ismét lehunyta a szemeit. Ám mielőtt teljesen visszaaludhatott volna, a készülék ébresztője megint megszólalt. Ae-nek kipattantak a szemei.
-Idióta szundi üzemmód- dünnyögte, miközben a menüben keresgélte az ,,ébresztőóra,, menüpontot. Végre sikerült kikapcsolnia, de amíg azzal szöszmötölt, elszaladt az idő, így kénytelen volt felkelni.
-Idióta suli- nyafogott, miközben a ruhái között keresgélt.
-Kislányom, kész vagy már?- kiáltott Mrs. Shin, Ae édesanyja.
-Egy perc- mondta a lány, miközben próbált belebújni csíkos pólójába- Kész vagyok- jelent meg, majd lesietett a lépcsőn az anyjához, fekete tincsei repkedtek az arca körül.
-Itt az uzsonnád- nyomott Mrs. Shin a kezébe egy szendvicset.
-Köszi- gyömöszölte bele Ae a táskájába, majd egy gyors puszival elköszönt, mivel már késésben volt. Az utat az iskola felé futva tette meg, de ott elszállt minden reménye. Egy diák sem álldogált az iskola előtt, sem az aulában.
~Nemáár! Még sosem késtem- szontyolodott el, miközben felfelé rohant a lépcsőn. Berontott a termébe, hangos zihálás közepette bocsánatot kért a tanártól, miközben az egész osztály őt figyelte. A tanár szerencsére jó fejnek bizonyult, mivel csak legyintett, és a helyére parancsolta, majd a naplóban átírta a hiányzást késésnek. Ae-cha megkönyebbülten sóhajtott egyet, majd hátrasétált, és levágta magát az utolsó előtti padba, Lee GiKwang mellé.
-Szia- tátogta a fiúnak, majd elővette a rajzfüzetét, majd -ügyet sem vetve arra, hogy óra van- elkezdett firkálgatni.
-Pszt- bökte meg GiKwang a lány vállát, és egy fecnit tolt elé.
-Mit rajzolsz?
Ae-cha megvonta a vállát, és odatolta a fiú orra elé a füzetet, mire Kiki eltátotta a száját. A rajzon egy lány állt lehajtott fejjel, szeméből potyognak a könnyek, kezében egy szál rózsával.
-Hűű- írta- Ügyes vagy.
-Nem is, de köszi- mosolygott Ae, erre Kiki mélyen elpirult.
-Shin kisasszony- köszörülte meg hirtelen a tanàr a torkát- Lenne szíves figyelni? A fontos ügyét GiKwanggal pedig legyen szíves szünetben elintézni- ezzel az osztályban általános derültséget keltett.
A szünetben Ae-cha a teremben maradt, bevárta barátnőjét, Myeongdot, aki
a pakolás lassúsági világbajnoka lehetett volna. Unottan ácsorgott Myeonie mellett, és közben Hyun-sil is befutott, kezében két gőzölgő melegszendviccsel. Egyiket Ae-nek adta, majd felült egy padra, és miközben eszegetni kezdte a saját szendicsét, kérdőre vonta Ae-chat.
-Na? Mi volt?- kérdezte izgatottan.
-Mi mi volt?- lepődött meg a lány.
-GiKwanggal. Mit leveleztetek?- erre Myeongdo is beszállt, és már ketten figyelték Ae-t.
-Az utolsó padból ennyire jól látni mindent?- fújtatott Ae-cha- Amúgy semmi különös. Megkérdezte, hogy mit rajzolok, és én megmutattam.
-Ajj- bigyesztette le Silie csalódottan.
Ae először furán nézett rá, azután leesett neki.
-Fuuuj, dehogyis. Ne gondolj semmi rosszra- rázta meg hevesen a fejét.
-Naaa- mondta Myeongdo- hiszen Kiki aranyos, kedves és még jól is néz ki- bizonygatta.
-Akkor sem- nyújtotta ki a nyelvét Ae- Soha.
Ekkor hirtelen Silie felsikoltott, mire mindketten odakapták a fejüket. Hyun-sil leégette a nyelvét, és a száját legyezgette.
-Mindig ez van- bosszankodott Silie, miközben Ae odadobott neki egy üveg vizet, hogy igyon..

A tanórák unalmasan teltek el, kivéve talán azt, hogy Ae-cha kapott egy szaktanárit, mivel elaludt töriórán. Kiki erre fejcsóválva, rosszallóan nézett a lányra, aki nem bírta állni ezt a pillantást, és a lenézést, ami abban volt, így a nap hátralevő felében nem szólt a fiúhoz. Akinek meg ettől lett rossz kedve, így amikor felszólították, hogy oldja meg hangosan a matekpéldát, csak makacsul hallgatott. Ezért meg ő kapott órai munka egyest. Úgy hogy a tanórák ilyen vidám hangulatban teltek el. Az utolsó, megváltást jelentő csengő megszólalt. A diákok áradata kihömpölygött az iskolába.
-Ez meg hova rohan?- nézett Myeondo kérdőn GiKwang után, aki köszönés nélkül futott le a lépcsőn. Ae csak megvonta a vállát, oda se bagózott. Mintha egy kicsit haragudott volna a fiúra. Mintha...
-Na és mi a tervetek mára?- érdeklődött Hyun-sil.
-Holnap föcidoga. Topográfia- húzta el Ae-cha a száját.
-Bakker, tényleg- csapott a homlokára Myeonie- Akkor én rohantam- gyorsan megölelte barátnőit, majd lesietett a lépcsőn, és elnyelte a diáktömeg.
-Szerintem én is megyek- mondtaSilie- Ezt a dogát muszáj megírnom jóra, különben megvág föciből- rágta a szája szélét.
-Persze menj csak- azzal elköszöntek egymástól, és elindultak két ellenkező irányba...

Ae gondolatiba merülve baktatott a házuk felé. Megszokásból kinyitotta a postaládájukat, hogy megnézze, jött-e levél. Levelet nem talált, viszont ahogy keresgélt,valami megszúrta a kezét. A vért leszopogatva az ujjáról húzta ki a másik kezével a vörös rózsát.
-Ez meg..?- forgatta a kezei között, és észrevett egy papírdarabkát a szirmok között.
Saranghae Ae-cha - állt a papíron. Ae-cha szíve megdobbant.
~Vajon ki küldhette?- töprengett magában, miközben bement a házukba.
-Anyaaaa!- kiáltotta- Nem láttad a postást ma?
-Neked is szia-jött ki az anyja a konyhából- Amúgy nem. Miért? Mi az a kezedben?- fürkészte lányát, aki erre gyorsan a háta mögé rejtette a rózsát.
-Semmi- hebegte, majd villámgyorsan felslisszolt a szobájába. Ott egy vázába rakta a v, majd hanyatt dőlt az ágyán, és egyre csak a papírfecnit nézte.
~ De jó lenne, ha.. Álljunk csak meg! Kinek örülne? Kikinek? Dehogyis...Akkor Seunghyun- a lány szíve megdobbant.
~De hiszen...ő utál engem- a szája lefelé gördült. Egy hirtelen elhatározásból felpattant, és leült földrajzot tanulni. Bárki is a rózsaküldő, most nem akart ezzel foglalkozni. Inkább minden idegszálával Európa topográfiájára koncentrált..

*Másnap reggel az iskolánál*
Ae és Silie az aulában vártak Myeoniera. Mikor a lány megérkezett, Ae-cha szúrósan nézett rá.
-Hol voltál?- kérdezte, izgatottan toporogva.
-Mindig ilyenkor jövök- csodálkozott Myeongdo.
-Na mondd már!- sürgette Silie Ae-t, majd Myeoniehoz fordult- Már reggel óta valami fontosat akar mondani, csak nélküled nem akarta elkezdeni- ismertette.
-Ahaaa- bólogatott a lány, majd Ae ragadta magához a szót.
-Képzeljétek..-kezdte- Valaki tegnap ezt dobta a postaládába- vette elő a rózsát, a levéllel együtt.
-Huuuuu- kábé ez volt Hyun-sil reakciója. Myeongdo viszont kiváncsian fürkészte a lapot.
-Nem ismered fel a kézírást?- kérdezte végül.
-A-a - rázta meg Ae a fejét.
-És szerinted ki lehet az?- kérdezte Silie.
-Passz- mondta Ae-cha.
-Ééés..ha GiKwang küldte?- bökte oldalba a lányt Myeongdo.
-Akkor már inkább Seunghyun- fintorgott Ae-cha.
Csengetésig találgattak, csak repkedtek az egyre elképesztőbb tippek (Silie erős meggyőződése, hogy a 60 éves portásbácsi a titkos hódoló), majd csengetéskor besétáltak a termükbe.
Ae-cha megint beült Kiki mellé, aki az érkezésére elfordult, és inkàbb kifelé bámult az ablakon.
-De szép is az élet- motyogta Ae...

A következő óra föci volt. Ami egyenlő volt a dogával. Szünetben mindenki a teremben maradt, és a puskáját próbálta észrevélten helyre rejteni. A tanár pontosan érkezett, csengetésre.
-20-20 helyet diktálok. A csoport, B csoport. Akit puskázáson kapot, automatikusan egyest kap- Ae hallotta, ahogy Hyun-sil összeszorítja a fogait. Gyorsan hátrafordult hozzá.
-Fightning! ....

Órák után az egész osztály letörten kullogott ki a suliból. Persze, hogy a földrajzdoga volt az oka. Senki nem tudott puskázni, így a legtöbben csak a tolluk végét rágcsálták egész órán.
-Hogy ment?- érdeklődte Ae Silietől.
-Megvan a kettes- vigyorgott a lány.
-Az jóóó- ölelte meg Myeonie barátnőjét.
-Na és szerinted ma is kapsz valamit a titkos hódolódtól?- cukkolta Hyun-sil Ae-chat.
-Remélem csokit- vágta rá a lány- Éhen halok.
És nem is sejtette, hogy beletrafált. A postaládában ezúttal egy doboz bonbon volt, rajta a felirattal.
Jó étvágyat! :3
Ae a szobájában ült, a bonbont majszolgatva. Csodálkozva vette tudomásul, hogy pont a kedvencéből kapott. Nem tehetett róla, de kezdte megkedvelni ezt a titokzatos idegent..

Napok teltek el így..Ae-cha egy-egy elejtett mondata a suliban,hogy éppen mit szeretne, és az délutánra már is a postaládában landolt. Ae-nek elege lett. Segítséget kellett kérnie. De...kinek van sok kapcsoltata ?
~Megvan- ugrott be neki. GiKwang.

Osztályfőnöki órán írt a fiúnak egy levelet, amit átcsúsztatott neki.
Tudom, hogy mostanában nem igazán beszélünk egymással , de..nem segítenél nyomozni? :$
Kiki először Ae szemébe nézett, majd ráfirkantotta a választ.
Persze :3 miben?
Ae-chanak megremegett a keze, ahogy a két szót olvasta. Nem is az volt neki furcsa, hanem a smiley. ,,Jó étvágyat! :3"  A levélben is pont ilyet írtak!
~Na és?- próbálta magát nyugtatni.- Rengetegen írnak ilyet. Biztos csak véletlen.
Na..-írt vissza- Arról van szó, hogy valaki már napok óta küldözget nekem virágot, sütit..Nem tudod véletlenül, hogy ki lehet az?
Ae lélegzetvisszafolytva figyelte a fiú arcát. Most elárulhatja magát! De hiába. Kiki arca kifejezéstelen maradt, úgy írt.
Nekem ezt honnan kéne tudnom?
Hát..nem tudom. Te sok mindenkit ismersz..És gondoltam..Hátha..
GiKwang mosolyogva figyelte a lány enyhén zavart sorait.
Amúgy tényleg tudom :3- erre Ae-chanak hevesebben kezdett verni a szíve.
És...megmondod, hogy ki az?
Hát...megígértem, hogy nem  mondom el senkinek.
Naaa lécci- Ae nagy kutyaszemeket meresztett Kikire.
Jól van...Seunghyun volt.- és kész, ennyi. Ae-t kiverte a víz, remegett a keze, és a mosoly lemoshatatlan volt az arcáról. Szünetben megragadta barátnői karjait, és kiráncigálta őket az udvarra.
-Mi a...?- rántotta ki magát Hyun-sil a szorításból- Mi a bajod?
-Seunghyun..Seunghyun volt az- suttogta Ae. A lányoknak először nem esett le, miről van szó. Majd rosszallóan megrázták a fejüket.
-Ki mondta, hogy ő volt?- kérdezdezte Myeonie, előre sejtve sejtve a választ.
-Kiki- vonta meg a vállát Ae-cha.
-Tudtam. És miért hiszel neki? Mostanában eddig hozzád se szólt- mondta Silli, de Ae meg sem hallotta, ugyanis meglátta Seunghyun-t, és odasietett hozzá.
-Őő..van egy perced?- fékezett le a fiú előtt.
-Persze, mondd- felelte Seunghyun, és érdeklődve figyelte a lányt. Ae egy pillanatra elbizonytalanodott. És mi van, ha Silienek van igaza? Ha nem is ő volt az? De elhessegette ezeket a gondolatokat. Vett egy nagy levegőt, és folytatta.
-Szóval..néhány napja kaptam egy vörös rózsát. Nem..nem te voltál?- nyögte ki vörös arccal. Seunghyun zavartan megvakarta a tarkóját, majd a lányra nézett.
-Hogy jöttél rá?
-Vannak forrásaim..- vigyorgott Ae.
-Oh..és..akkor..eljössz velem valahova?- villantotr meg a fiú egy tízpontos mosolyt, ezzel levette Ae-t a lábáról.
-Ühüm- bólintott Ae-cha, erre Seunghyunnak felvidult az arca.
-Király! Délután megfelel?
-Persze, bármikor- vonta meg a lány a vállát- Majd hívj!- intett azzal nyugalmat erőltetett magára, és visszasétált a barátnőihez.
-Naaaaaaa?- kérdezte Silie izgatottan.
-Ő volt az- ujjongott Ae- és találkozom majd vele- újságolta.
-Szupiii- tapsikolt Myeonie lelkesen...

*Órák után...*
Ae, Myeonie és Silie az árkádok alatt ácsorogva beszélgettek. Hirtelen egy kéz kopogtatta meg Ae-cha vállát, mire a lány megpördült a tengelye körül, és Seunghyunnal találta szembe magát.
-Sziaaa- hebegte a lány- Hát te..mit keresel itt?- kereste a szavakat.
-Most ráérsz?
-Mooost?!
-Délután van- vigyorodott el Seunghyun.
-Az igaz- kapott Ae a fejéhez- Akkor...sziasztok!- nézett bocsànatkérő tekintettel barátnőire, akik mosolyogva intettek neki. Sőt,Silie még kacsintott is. Erre Ae csak megrázta a fejét, majd Seunghyun mellé lépett és együtt sétáltak el...
*Ae otthonában*
Ae-cha az ágyán feküdt, és a plafont bámulta.
~Ajjaj..ha így folytatom tovàbb, beleesek Seunghyunba.
A fiú nagyon aranyos volt vele, és haza is kísérte a ,,randijuk,, után. De  egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki olyan nagyon szerelmes Ae-be.
~Furcsa..- gondolta a lány magában.- Na majd biztos később mutatja ki..

Reggel a telefonja csipogására kelt fel.
Egy új üzenet- írta a készülék. Ae a szemét törölgetve megnyitotta.
Nagyon jól éreztem magam veled tegnap..Ma délután ismétlés? :3
Persze- írt vissza Ae kapkodva. Ezaaaz- dőlt el az ágyán a telefonját magàhoz szorítva.

*A suliban*
-Mi volt?- sürgette Ae-t Myeongdo tágra nyílt szemekkel. Silie mellette állt, és ugyancsak kíváncsi arccal nézte Ae-chat.
-Attól tartok, hogy kezdek beleesni..-ráncolta a lány a homlokát.
-Ezen mi a baj?- csodálkozott Myeonie- Hisz olyan jó szerelmesnek lenni- mosolygott, majd elkezdett körbe- körbe ugrándozni, nem törődve azzal, hogy szinte mindenki őt figyeli.
-Igaza van- bizonygatta Silie is vigyorogva.- Ha már Kikivel nem jött össze..
-Ya!- csapott Ae barátnője karjára- Nem is volt köztünk semmi- mondta el újra az unalomig ismételt mondatot.
-Aha, peeerszeee- mondta Hyun-sil olyan ,,én akkor is jobban tudom,, fejjel, amit Ae is észrevett.
-Akkor ne higyj neked- duzzogott...

*Napok múlva*
Ae gondterhelten üldögélt az ágya szélén, és a szája szélét rágta. Valami nem stimmelt. Aki a rózsát küldte, valószínűleg romantikus alkat. De ahogy egyre inkább megismerte Seunghyun-t, kezdte úgy érezni, hogy a fiú nem tett volna ilyet. És..pedig csomószor találkoztak, mégsem vallott neki szerelmet. Pedig elvileg már leírta azon a papírlapon. Ae egy hirtelen ötlettől vezérelve elővette a papírt, és gondosan megvizsgálta. A kézírás..valahonnan ismerős volt.
~Az nem lehet..- gyorsan előkereste az órai levelezéseiket. Remegő kezekkel hasonlította össze. Egyezett. Minden. A kacskaringós A- betű, a kunkori L, minden. Ae kezévől kiestek a fecnik. Hitetlenül meredt maga elé.
~Hát még is csak Ő az? De..miért? És miért pont Seunhhyunra fogta?- kérdések ezrei kattogtak az agyában, de egyre sem tudta a választ. Csak egy dolog lebegett a szeme előtt, csupa nagybetűvel: BOSSZÚ. Úgy döntött, hogy beszáll a játékba. A terve már kész is volt.

Reggel, amikor a sulihoz ért, meglátta a neki integető Seunghyunt. Odasietett hozzá, de előtte körbefordult, hogy megnézze, GiKwang itt van- e már. Itt is volt. Pont az ő irányukba sétált. Ae megragadta Seunghyun gallérját, és egy hosszú csókkal köszöntötte. A fiú ezt nem tudta hova tenni, ettől függetlenül viszonozta a csókot. Ajkaik hangos cuppanással váltak el egymástól. Ae-t kicsit furdalta a lelkiismeret, de próbálta azzal nyugtatni magát, hogy őt is át akarják verni. Gyorsan elköszönt Seunghyuntól, majd felbaktatott a termébe. Leült a padjába, és fel sem nézett a mellé ülő Kikire. Hallotta, ahogy a fiú összeszorítja a fogait, de nem törődött vele. Ilyen kedves hangulatban ültek egymás mellett egész nap, majd iskola után mindketten szó nélkül leléptek.

Ae zenét hallgatva baktatott haza, a füllhallgatójából a Haru haru szólt. Szerette ezt a számot, mindig energiával töltötte fel. Benyitott a házukba, de megdöbbenésére nem talált otthon senkit.
-Anyaaa!- kiáltotta.
~Biztos elment valahova, és nem zárta be az ajtót- gondolta, miközben a szobája felé igyekezett. Ott földbe gyökerezett a lába.
-Mit keresel itt?- nyögte ki végül.
-Anyud beengedett- vonta meg a vállát.
-Lee GiKwang, kifelé a szobámból- sziszegte Ae indulatosan.
-Nem. Tisztáznunk kéne néhány dolgot- huppant vissza az ágyra. Ae pedig mellé.
-Hallgatlak.
-Oké. Szóval..Nem Seunghyun küldte a rózsát- vallotta be, mire a lány bólintott.
-Te...te tudtad?!- kiáltott fel Kiki, miközben az arca égővörös színt öltött.
-Aha- vigyorgott a lány.
-Ès..még így is szereted őt?- kérdezte Kiki félve.
-Eddig sem szerettem - bámult Ae maga elé, majd felemelve a fejét, folytatta- De a rózsa igazi küldőjét igen.
-Ó!- Kiki arcán mosoly terült szét- Ès ha a rózsa igazi küldője megcsókolna, visszautasítanád?
-Nem.
Kiki erre várt. Ledöntötte a lányt az ágyra, és ajkaival letámadta a lány ajkait, miközben teljes súlyával ránehezedett. Simogatta Ae haját, és még hevesebben csókolni kezdte. Már nem nagyon bírt magával..Ae szorosan magához húzta a fiút, és átkarolta a nyakàt.
-Saranghae- suttogta Kiki Ae-cha fülébe, mire a lány libabőrös lett.
-Oppa- susogta Ae, mire GiKwang elmosolyodott, és újra megcsókolta a lányt. De ezúttal nem csak csókot váltottak...

Reggel, mikor Ae-cha felkelt, Kiki már nem volt mellette. Pedig még érezte a fiú testmelegét a takarón. Nem bírta ki GiKwang nélkül, ezért felhívta, hogy megkérdezze, hol van. Reménykedett benne, hogy ami tegnap este történt, az nem csak játék volt. A telefon kicsengett, és a szobában elkezdődött a Shock, YoSeob énekével.
Every day I just can control...
Ae csalódottan ciccegett, miközben kinyomta a telóját. Az, hogy a fiú nem volt mellette, kihatott az egész reggelére. Búskomoran öltözködött, sőt, még anyukájától is csak halkan köszönt el, pedig máskor mosolyogva kiáltozni szokott. Kiment az ajtón, miközben édesanyja csodálkozva nézett utána.
~Ennek meg mi baja lehet? Hm..lehet, hogy diákszerelem- azzal visszament a konyhába mosogatni.

-Miért lógatod a fejed annyira?- kérdezte egy hang kedveskedve.
-Semmi, csak...-Ae-nek elakadt a lélegzete.
-Most meg mi az?- kérdezte a fiú.
-Azt hittem, hogy ott hagytál- biggyesztette le Ae-cha a száját.
-Ilyenre ne is gondolj- emelte fel Kiki a lány állát, és mélyen a szemébe nézett.
-Szeretlek, Ae- suttogta, majd egy puszit nyomott a lány orra hegyére.
-Én is tégeeed- ölelte meg Ae Kikit, és a vállába fúrta a fejét. Így álldogáltak pár percig, mire GiKwang megszólalt.
-Akármeddig így maradnék veled, de elkésünk a suliból- figyelmeztette a lányt.
-Ajj- mondta Ae csalódottan. Kiki csak nevetve átölelte Ae-cha derekát, belepuszilt a hajába, majd elindultak. Így, ketten, egy párként.

Still Alive

És végre..Megszólalt a nyári szünet elejét jelentő csengő.Sung Young boldogan kiszaladt az iskolából, és ugrándozni kezdett.
-Vége a sulinak! Vége a sulinak!- skandálta folyamatosan mosolyogva. Lee Seunghyun, azaz Seungri vigyorogva tolerálta barátnője kitörő boldogságát, kézenfogta a lányt, és együtt lerohantak a Han partjára. Sung Young leheveredett a fűbe, és az eget kémlelte, Seungri pedig megtapogatta a zsebét, ahol a jegygyűrű lapult. Már fél éve erre a pillanatra várt. Sung Young befejezte az iskolát, és így végre megkérhette a kezét! Izgatottan dörzsölte meg az arcát, miközben közelebb ment a vízhez, és felugrott az egyik partmenti sziklára. A vizet kémlelte, és közben ábrándozott. Az esküvőről, Sung Young hófehér ruhájáról, ahogy mindketten kimondják az igen-t..A gondolataiból két kéz zökkentette ki, amelyek eltakarták a szemeit.
-Na, ki vagyok?- suttogta egy hang a fülébe.
-Hmm...-tettetett Seungri gondolkozást.- nem tudom. Ki az?
-Ne add már fel ilyen könnyen- háborodott fel a hang.
-Ezer körül is felismerem a hangodat, te lány- fordult meg Seungri, és megpuszilta barátnőjét.
-Júj, valamit mindig is ki akartam próbálni- mondta Sung Young csillogó szemekkel, mire a fiú kérdőn nézett rá. A lány nem válaszolt, ehelyett kiállt a szikla szélére, és mindkét karját kinyújtotta oldalra, miközben a lágy szél fújta az arcát. Seungri pár másodperc után kapcsolt, szorosan a lány mögé állt, és ujjait rákulcsolta Sung Young-éra. Így álltak percekent keresztül, lehunyt szemekkel. Seungri elérkezettnek látta ezt a percet. Elengedte a lány kezét, és a zsebébe nyúlt.
-Sung Young...valami fontosat szeretnék mondani- kezdte, felpillantva a lányra. Jobban mondva a lány hűlt helyére.
-Sung Young! Édesem!- kiáltott fel a fiú, és aggódva nézett körül. Egyszercsak valami bugyborékolást hallott a víz irányából, és elhaló hangokat.
-Seungri. Segíts..- a fiú megpillantotta barátnője ernyedt testét a vízben. Egy percig sem habozott, a lány után vetette magát. Fél karjával átölelte a félig ájult Sung Youngot, és gyorsan kifelé kezdte húzni. Lefektette a partra, és kapkodva megmérte a lány pulzusát. érezte, hogy Sung Young szívverése lelassul.
-Istenem, segíts meg- kulcsolta össze a kezeit Seungri. oldalra pillantott, és meglátta a lány táskáját a homokban heverni. Elkezdte keresni benne a telefont, és igyekezett nem törődni a keze remegésével. Nagy nehezen beütötte a mentők számát, és idegesen nézett a barátnőére, amíg felvették a telefont. A mentő megnyugtatta, és elmondta neki, hogy hogyan hajtsa végre a szájból-szájba lélegeztetést. Végül pedig megígérte, hogy amint tudnak, igyekeznek a helyzínre, majd letette.
-Még sosem csináltam ilyet- hajolt Seungri feszülten Sung Younghoz. Végül vett egy nagy levegőt, és az ajkaival megérintette a lány ajkait. Ezt megismételte néhányszor, de nem használt. A fiú a haját tépte, és már remegett.
-Mi lesz most?- susogta idegesen. Seungri élete legrosszab 3 perce után a mentők sebesen szirénázva megérkeztek. Amíg Sung Youngot feltették egy hordágyra, az egyik mentő Seungrivel beszélt.
-Gratulálok. Túl fogja élni, hála önnek- mondta.
-Hála az égnek- sóhajtott a fiú megkönnyebbülten.
Mindketten beszálltak a mentőautóba. A férfi előre, míg Seungri hátra barátnője mellé, és a kórházba vezető úton végig fogta a lány jéghideg kezét.
-Minden rendben lesz- ismételgette, leginkább magának. Sung Young néha felköhögött, de ez most a fiút nem igazán zavarta. Életjelnek vette a lánytól...

*A kórházban... *
Seungri ki sem mozdult a kórteremből, egész nap csak Sung Youngot figyelte. Az egész BIGBANG eljött meglátogatni a lányt, és hogy barátjuknak hozzanak valami ételt.
-Köszi- intett ilyenkor Seungri, és csak letette maga mellé a kaját a többi mellé. Egy falatot sem bírt enni a gombóc miatt, ami a torkában volt. csak figyelte Sung Young egyenletesn szuszogását, és hallgatta a gépek pittyegését...

*Két nap múlva..*  
Sung Young álmosan nyitotta ki a szemét, de egyből vissza is csukta, mert éles fény vakította el.
-Felébred!- hallott egy örömkiáltást az imádott fiújától.
-Seungri? Te vagy az?- kérdezte a lány, és most, hogy a szeme hozzászokott a fényhez, körbenézett. Fehér kórterem, gépek, fürkésző orvos tekintete, na és persze Seungrié.
-Igen, én vagyok- kezdte puszilgatni a fiú Sung Youngot.
-Hogy érzi magát?- érdeklődött az orvos kedvesen.
-Már jobban- mosolyodott el a lány, és ez a mosoly melegen járta át Seungri szívét.
-Akkor szerintem délután haza is engedhetjük- nézett bele az orvos a papírjaiba, majd kiment. Seungrinek gyorsan kellett cselekednie. Ezúttal semmi nem húzhatta keresztül a számításait.
-Park Sung Young- mondta, mire a lány a nagy szemeivel rápillantott. A fiú nagyot nyelt, de erőt gyűjtött, és folytatta- Hozzám..hozzám jönnél feleségül?- vette ki a gyűrűt a zsebéből.
-Igenigenigen- Sung Young fején egy hatalmas vigyor terült szét, miközben Seungri felhúzta az ujjára a gyűrűt, majd megpuszilta a kezét. lerántotta Seungrit maga mellé az ágyra, és szorosan hozzábújt. A fiú belepuszilt a lány hajába, átölelte, és így merültek álomba..

I Like You The Best

-Tűnj el! Menj el a fenébe!- kiáltottam magamból kikelve. Elegem volt DooJoonból, a viselkedéséből. És az, hogy láttam tegnap egy lányt átkarolva ücsörögni a parkban, az utolsó csepp volt a pohárban.
-Hadd magyarázzam már meg- kérte Joonie már vagy századszorra, felemelve a hangját. A karomnál fogva magához húzott, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Nem- ráztam meg a fejem indulatosan, és kitéptem magam a szorításából- Elegem van a kifogásokból.
-Jól van. Jól van- rágózott DooJoon idegesen- Akkor ennyi. Ha meghallgatni sem akarsz, és nem bízol bennem, akkor ennyi. Én végeztem- mondta indulatosan, könyörtelenül.
-Rendben. Màr ideje volt- vágtam rá. Ott álltam a szobában karba tett kezekkel, a szemeim szikrát szórtak. DooJoon szeméből sütött a szomorúság, de állta a pillantásomat. Végül felkapta a kabátját, és kiviharzott az ajtón, becsapva azt maga mögött hangos csattanással. Pár pillanatig lefagyva néztem az ajtót, éreztem, hogy valami eltörik bennem. És kész. Ennyi. A làbaim felmondták a szolgálatot, és lerogytam a földre, majd kitört belőlem a zokogás. Ott ültem egyedül a földön, a kiszakadó mellkasommal, és a bedugult orrommal. Elment. Itthagyott. És ez az én hibám. A padló köve hideg volt, de most ez zavart a legkevésbé.
-Neeem- kiáltottam fel hirtelen. A könnyeim végigcsorogtak az arcomon, és forrón perzselték a bőrömet...

DooJoon bevágta maga mögött az ajtót. Homlokàt nekitámasztotta a falnak, és a szája megremegett.
-Mindent elszúrtam- suttogta, miközben pár könnycseppje a földre hullott. Dühében belevert ököllel a falba, folyamatosan magát szidva. Jóvá akarta tenni a hibáját. Nem hagyhatja, hogy csak így vége legyen. De..hogyan? Folyamatosan kattogó aggyal sétált le csendben a lépcsőn, és kilépett a szakadó esőre. Az esőcseppek egybefolytak a könnycseppeivel. Nekitámaszkodott a kerítésnek, és lehajtotta a fejét. Tátongó ürességet érzett a szívében. Valami nagyon hiányzott onnan..vagy inkább valaki. Most fogta csak fel, hogy mennyit jelent neki a lány. DooJoon úgy érezte, hogy a lány nélkül ő egy senki. Csendesen hallgatta az esőcseppek egyenletes kopogását az aszfalton...

Óvatosan elhúztam a függönyt, és kilestem az útra. Bevallom, nem sokat láttam, mivel sötét volt, és a szemem egyébként is összeszűkült a sok sírástól. Hirtelen megpillantottam egy fiút a kerítésnek dőlve. Dobogó szívvel próbáltam kivenni az alakját. Amikor felismertem, görcsbe rándult a gyomrom.
-Még mindig itt van- susogtam a felismeréstől kissé még döbbenten. Szívem szerint legszívesebben kikiáltottam volna neki, hogy jöjjön vissza, de az agyam nem engedte. Visszapörgette a fejemben a vitát, hogy miket tett, és végül meggyőzött. Visszahúztam a függönyt, és elfeküdtem az ágyamon. Akkor sírjuk álomba magunkat..

DooJoon töprengett, mikor hirtelen úgy érezte, hogy figyelik. Körbenézett, de az utca kihalt volt. Felpillantott volt barátnője szobájára, ahol még égett a villany. De hiába. A lányt nem látta. Sóhajtott egy hatalmasat, felállt, és zsebre dugott kézzel hazaindult...

Életem legszörnyűbb északáját éltem át. Csak fetrengtem, minden gondolatom DooJoon körül forgott. Van egy olyan mondás, hogy azzal álmodsz, aki hiányzik. Na, és ezt tudom már igazolni. Ugyanis Joonie még álmomban sem hagyott békén. Ha kinyitottam a szemem, a képeken volt ott, amiket még régebben ragasztgattam ki a falra. Ha becsuktam a szemem, ő ugrott be. Végül megelégeltem ezt, és felkeltem. Kicsoszogtam a konyhába, hogy valami reggelit készítsek magamnak. Az egész lakást üresnek éreztem. Bármennyire is fájt magamnak bevallani, hiányzott DooJoon. Nem is mertem belegondolni, hogy ha már egy naptól kibukok, hogy nincs itt velem, akkor mi lesz később.
Ebben a pillanatban kopogtattak. Fogalmam sincs volt, ki lehet az, és mivel élni sem volt kedvem, lassan sétáltam ajtót nyitni.
-Ki az?- nyitottam ki, amikor is tátva maradt a szám. DooJoon állt előttem, a szájában egy szál vörös rózsával, mint a tangótáncosoknál. Mosolyogva becsukta a számat, és az ajtót is maga mögött. Mikor felocsúdtam a döbbentségből, ütni kezdtem.
-Mit csinálsz?- kiáltott fel, a karját dörzsölgetve.
-Megérdemled- sziszegtem.
-Igazad van- vette ki a rózsát a szájából, és a szemembe nézett- Bocsánatot kérni jöttem.
Ajjaj...a szívem kezdett olvadozni. A gyomrom megremegett, ahogy Jooniet figyeltem. Őszintének látszott.
-Nekem is bocsáss meg- szóltam elcsukló hangon- Egy dög voltam- hajtottam le a fejemet. DooJoon viszont felemelte a kezével az államat, míg a másik kezével átadta a rózsát.
-Szent a béke?- kérdezte reménykedve. Én csak bólintottam, mire megcsókolt. Lágyan, szerelmesen, őszintén. Ezt hiányoltam régóta. Átcsúsztatta a nyelvét a számba, és éreztem, hogy a csókja egyre hevesebb lesz. Szó nélkül felkapott, bevitt a hálószobába, közben pedig egyszer sem szakította meg a csókot.
Ledöntött, majd rámfeküdt a teljes testsúlyával. Átkaroltam a nyakát, és még jobban magamhoz húztam. Mert visszakaptam. És most már nem állhat közénk senki.