It's christmas time~

A kandallóban békésen, nyugtatóan ropogott a tűz, aminek kellemes melege átjárta az egész lakást. Azonban nem volt mindenhol ilyen meleg. Egy kis hideg szellőcske beférkőzött az egyik ablak aprócska résén, és bátran felfedezőútra indult. Végigsuhant a narancssárga falak mentén, bekukkantott a konyhába, majd megérkezett a nappaliba. A sötétvörös kanapén megpillantott egy lányt, aki nyakig bebugyolálva, gőzölgő teásbögrével a kezében nézte a TV-t, és néha piciket köhögött. Hosszú, barna haja enyhén hullámosan lógott le a vállára, még lófarokba kötni sem volt kedve. Időnként kortyolt a teából, és feljebb húzta magán a barna, vastag
takarót.
Hmm..Vajon milyen ízű lehet a tea?- gondolta az apró szellőcske, majd kíváncsian közelebb libbent a lányhoz, hogy megszagolhassa annak italát. Nyami. Gyümölcstea. A kedvencem- örvendezett magában a kis szellő, de beleszállni már nem mert a bögrébe. Félt, hogy egy kevés meleg gőz azonnal véget vethet fiatal életének, így inkább lassan leereszkedett a lány mellé, mire az még összébb húzta magán a plédjét. Jajj, én nem akartam rosszat! Sajnálom, hogy ennyire fagyos vagyok- szomorkodott a kis szellőcske- Nem direkt csinálom. A lány azonban nem hallotta meg. Hogy is hallhatta volna? Csak nézte a TV-t, és végig egy vidám mosoly ült az arcán, azonban a szellőcske mást is le tudott olvasni róla. Mintha türelmetlen lenne. Mintha várna valakire.. Végülis..itt a karácsony. A szeretet ünnepe. És egy ilyen szép teremtést biztos, hogy szereti valaki. Akire vár. Végül a szellőcske megunta a folytonos gondolkozását, és ő is inkább a filmre koncentrált. Legközelebb csak akkor rezzent össze, amikor kinyílt a lakás ajtaja. Kíváncsian felemelkedett, hogy megnézze, ki az, azonban úgy tűnt, hogy a lány észre sem vette. A szellőcske kilibbent a nappali bejáratához, ahol egy magas, szőke, csillogó szemű fiút pillantott meg, aki settenkedve közeledett a mit sem sejtő lány felé. A fiU odaért a kanapé hátához, és egy hirtelen mozdulattal átölelte a lányt, aki erre felsikoltott, és majdnem elejtette a cuki kis pirospöttyös bögréjét.
-Nyugi, csak én vagyok- nyomott egy nyugtató csókot a fiú a lány ajkaira, miközben bemászott mellé a takaró alá.
-Zelo, te buta! Megijedtem- bújt oda a lány a fiúhoz, majd a következő pillanatban hasbavágta.
-Auuu- jajdult fel a fiú.
-Visszakaptad- vigyorgott a lány gonoszul, mégis szeretetteljesen. A kicsi szellőcske végignézte a jelenetet, és érezte, ahogy picinyke szívecskéje egyre hevesebben dobog. Boldog volt, mivel ez a pár is boldog volt. A lány arcáról eltűnt a türelmetlenség, csak a tiszta szeretet és szerelem sugárzott róla. A szellőcske közelebb suhant hozzájuk, és végképp elérzékenyült. A lány a fiú mellkasához bújva, a fiú átölelve a lány derekát, és susogva beszélgetnek egymással. Mintha nem akarnák, hogy mimdenki hallja egymáshoz intézett szerelmes szavaikat. De hiszen nem is kell. Azok csak rájuk tartoznak. Csak az övék. Ez hát a karácsony- gondolta a kis szellőcske, ahogyan ellágyulva, lebegve nézte, ahogy a fiú a lány arcát cirógatja. Azonban egy nagyobbacska széllökés felkapta a szellőcskét, és belelökte a tűzbe. A forró tűzbe. Ahonnan neki nincs menekvés. Nem is baj. Legalább megértettem a szeretetet. Legalább egyszer éreztem..
A fiú hirtelen felállt a kanapéról, majd odalépett a kandallóhoz, és megigazgatta a fákat. Ha eléggé csend lett volna, hallhatta volna még a kis szellőcske utolsó szavait. Boldog karácsonyt..

Love in the theatre~

A színház főtermében óriási kavarodás volt. Sminkesek rohangáltak, a szereplők a szövegkönyvvel a kezükben járkáltak, és még akkor sem néztek fel, amikor nekimentek valaminek..Vagy valakinek. A rendező össze-vissza mutogatott, és magyarázott, egy fejhallgatós nő, pedig folyamatosan jegyezte le egy füzetben, hogy a rendező úr mit kíván.
-Cho-min, gyereeee- kiáltottak az öltözőből a legfiatalabb sminkesnek, aki éppen Hyun-sil mellett állt, és titokban ő is tanulta a szöveget. Imádta a Rómeó és Júliát, és az volt az álma, hogy ő lehessen a főszereplő, és a Nagy Ő játssza Rómeót. Céltudatossága addig hajtotta, hogy már bekerült a színházba, sminkesnek. Nem mintha nem lenne ezzel a munkával is tökéletesen megelégedve, csak hát..Mégiscsak jobb lenne Júliát játszani. Pláne, hogy a Rómeót játszó színész maga a nagybetűs ÁLOM. Igen, ő Kim Himchan. Akiért Minie titkon oda-meg vissza volt. Milyen szép is lenne..A sminkes kislány Yong Cho-min, és a híres színész, Kim Himchan. Kár, hogy csak lenne. Minie ekkor felébredt az álmodozásból, és besietett az öltözőbe, ahova szólították, miközben egyre gyorsabban vert a szíve, fogalma sem volt, miért. Amikor belépett az ajtón, leesett az álla. Már értette a szívét. Ez tuti megérzés volt. Ezt a mázlit!
-Mivel te vagy a legjobb sminkes- kezdte a rendező asszisztense- téged jelöltünk ki arra a feladatra, hogy a mi drága Rómeónkat- mutatott a fiú felé- kifesd. Sok sikert- hagyta ott a lefagyott Cho-mint, majd elviharzott.
-Tehát, te vagy az a híres Yong Cho-min- vetett rá Himchan egy pillantást, miközben leült a székbe a tükör elé- sokat hallottam rólad- beszélt tovább, miközben a tükörből méregette Miniet.- Azt mondják, profi vagy, és van érzéked hozzá. Remélem is- villantott meg egy megnyerő vigyort- Bár- tapogatta meg az arcát- ezt a szépséget nehezebb még szebbé tenni- sóhajtott fel drámaian.- Na, mi az?- nézett kérdőn a még mindig az ajtóban álló lányra- Nem jössz beljebb? Nem harapok.
-A kis egós- eszmélt fel a sokkból Cho-min, és elfojtva magában a "VÁÁÁÁÁÁÁ" érzést, kényelmes léptekkel odasétált Channiehoz.
-Nem sértegetjük a művészt- vigyorgott a fiú, miközben Cho kibontotta a sminkcuccát.
-Csak szeretnéd- Minie szerencsére, most kivételesen hamar fel tudott oldódni, és már megjelent az arcán egy mosoly. Odahajolt Himchan arcához, mire a fiú lehunyta a szemeit.
~Ha most merész lennék- gondolta a lány- megcsókolhatnám. De nem vagyok az- sóhajtott magában- különben is. Az milyen undorító már?- viszolygott , miközben lealapozta Himchan arcát. Végre! Ott, és akkor érhetett a fiú arcához, ahol akart, és amikor akart. Egyszer végigsimított a fiú orcáján, hogy kicsit leszedjen az alapozóból, mire a keze bizseregni kezdett.
~Milyen puha a bőre!
Azonnal elrántotta a kezét. Himchan félig kinyitotta a szemeit, és hunyorogva nézett rá.
-Nincs semmi- válaszolta meg Cho a fel nem tett kérdést, csak csörgött a telefonom- próbált improvizálni.
-Én nem hallottam semmit- rázta meg a fejét a fiú.
-De csörgött, csak..le volt némítva- magyarázkodott Minie- most csukd be a szemed- utasította a Himchant, mert érezte, hogy a pír elönti az arcát. A fiú engedelmeskedett azonnal, hiszen imádta, ha foglalkoznak vele. Cho gyorsan, de igyekezve, hogy tökéletes munkát végezzen, befejezte a sminket, majd mielőtt Channie feleszmélhetett volna, kisietett az öltözőből.
-Hé- szólította meg egy hang, mire zakatoló szívvel megfordult. Ezer közül is felismerte azt a hangot- Köszi- mosolygott rá melegen Himchan.
-Himchan, kezdjük a próbát, azonnal fáradj a színpadra- hallatszott baromi hangosan a hangszórókból.
-Most mennem kell. Szia- intett aranyosan, és elsétált. Cho-min csak állt, elkerekedett szemekkel a folyosó közepén, a szeme előtt pedig csak Channie képe lebegett. Ahogy rámosolygott.

Cho-min lesietett a nézőtérre, az első sorba, lehuppant egy mélyvörös székbe, és onnan nézte a próbát. A musicalt. Elvarázsolva hallgatta a dalokat, figyelte a táncot, mindent erősen memorizált. A tenyerébe támasztotta az állát, és úgy figyelte Himchant. Ahogy táncolt, mosolygott, énekelt felszabadultan, mintha övé lenne a színpad.
~Igen, kétségtelenül ez az ő világa- gondolta Minie. Aztán következett egy olyan rész, amikor Júlia táncolt, és töltötte ki a színpadot. Cho-min vidáman nézte a jelenetet, egészen addig, amíg..
-Uramisten!- kiáltott fel a rendező a szívéhez kapva. A Júliát játszó színésznő ugyanis az egyik pillanatban rosszul lépett, és ezért a földre rogyott. Mindenki köré gyűlt, Cho-min is próbált odafurakodni, hogy lássa, hogy mi történt, de apró termete miatt nem látott semmit. Csak azt lehetett érzékelni, hogy vibrál a levegő, és látszott a rendezőn, hogy totál ki van bukva. Hiszen érthető. Egy hét múlva előadás, minden jegy elkelt, erre az egyik főszereplő lesérül..Hoztak egy hordágyat, ráfektették a színésznőt, majd kivitték a nagyteremből.
-Mi történt?- kérdezte Cho Hyun-silt.
-Kiment a bokája- húzta el a száját Silie- nem tud lábra állni. Mr. Kwan most törheti a fejét- mutatott a rendező irányába, aki a haját tépte idegességében.
-Ez nem igaz, ez nem igaz- mondogatta Mr. Kwan folyamatosan- egy hét múlva előadás, erre nincs Júliánk??
-Uram- szólalt meg Benvolio- nincs valaki, aki be tudna ugrani a szerepre?
-Egy hét alatt lehetetlen új ember találni, és neki megtanítani mindent- förmedt rá Mr. Kwan.
-E..elnézést kérek- oldalgott oda Cho-min- de én itt voltam minden próbán, és tudom a szöveget is.
-Hmm...Neked nincs más szereped?- gondolkozott el Mr. Kwan, és látszott, ahogy kattog az agya.
-Nem, nincs. Sminkes vagyok csak- felelte felbátorodva Minie.
-Jó, rendben, nem bánom- sóhajtott idegesen Mr. Kwan- Csak végezz jó munkát- vigyorgott kötelességtudóan a lányra, azzal elkiáltotta magát- Himchan, gyere ideeeeeeeee!!!
-Igen, uram?- pattant oda az említett aggódó arccal. Látszott rajta, hogy megviselte az, ami a színésznővel történt.
-Kim Himchan, ő itt Yong Cho-min. Cho-min, ő Himchan. Jó munkát- csapta össze a tenyerét- Mindenki a helyére! Próba indul!
-Hát te?- kerekedtek ki Himchan szemei, szemmel láthatóan feldobótott.
-Én..én leszek az új Júlia- hebegte Cho, miközben a fiú arcát vizslatta.
-Király- bólintott Channie vigyorogva- már várom a próbát- sietett a díszlet mögé. Minie elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy lesz csókjelenet is. 
~Úúúúúristen- döbbent le magában- Leszek olyan jó, mint a másik Júlia? Vagy Himchan meg fog utálni, amiért csak elcseszem az alakítását? Tuti az utóbbi.- sóhajtott fel pesszimistán, majd összerezzent, amikor szólították.
-Cho-min, a helyedre- utasították, mire Minie vett egy mély levegőt, és izgatottan vágott bele a munkába..

-A következő jelenet- lapozgatta a füzetét az asszisztens- a csókjelenet.
-Himchan, csak érzékien. Hitessétek el a nézőkkel, hogy egy pár vagytok. Én ezt akarom látni. Hitessétek el velem- utasította őket a rendező. Himchan és Cho-min a színpad közepén álltak, egymással szemben. Minie szinte remegett. Ez lesz élete legnagyobb pillanata! Himchan a szemébe nézett, majd tekintete lassan levándorolt Cho ajkaira. Néhány másodpercig csak bámulta, majd hirtelen odahajolt, és megcsókolta Cho-mint. A lány először annyira lefagyott, hogy mozdulni sem bírt. Tágranyílt szemekkel hagyta, hogy Channie megcsókolja, miközben szinte a fellegekben érezte magát.
-Állj. elég- szólt közbe a rendező durván- Cho-min drágám, mi volt ez?- nézett megbotránkozva a lányra, aki erre csak zavartan lesütötte a szemeit- Himchan azért ennyire nem undorító- nevetett fel. A fiú azonban nem nevetett. Csak figyelte Cho arcát, ami teljesen kipirosodott.
-Elnézést- motyogta Minie. Tehet ő arról, hogy Himchan ilyen hatással van rá?
-Na. Újra.- intett a rendező, miközben leült.
Channie újra szembefordult Minie-vel. Ezúttal nem habozott, egyből a lány ajkaira tapadt, és megpróbált a lehető legédesebben csókolni. Ezúttan Cho nem hagyta magát. Lehunyta a szemeit, és visszacsókolt Himchannak. A fiú már épp átcsúsztatta volna a nyelvét Minie szájába, amikor...
-Éééés, ennyi- állt fel a rendező- ez túl heves volt- rázta meg a fejét.- Újra!
-Ezaz- hallott Cho susogást Himchan felől, mire elvörösödve ránézett.
-Mi az?
-Mi? Én nem mondtam semmit- mosolygott a fiú, de Cho érezte, hogy valami van emögött a mosoly mögött.
Himchan ezúttal sokáig szemezett Cho-minnel, végül lágyan megcsókolta. Az ajkak puhán érintették egymást, és nagyon érzelmesre sikerült a csók.
-Ezaz. Tökéletes- tapsolt Mr. Kwan, mire a teremben mindenki rákezdett. Cho elvörösödve harapta be a száját..

Próbák után Cho-min kimerülten igyekezett az öltözője felé. Nem gondolta volna, hogy a próbák ennyire nehezek, de rettentően élvezte. És persze Himchan miatt is boldog volt. Ahogy rágondolt a fiúra, és a csókokra, görcsbe rándult a gyomra. ~A fenébe is.!
-Ne loholj annyira- tette hirtelen valaki a vállára a kezét. Cho-min megfordult, és Himchannal találta szembe magát, aki mosolyogva, csillogó szemekkel figyelte.
-Milyen volt a próba? Hogy tetszik?- érdeklődött.
-Huuu, annyira klassz- lelkesült be Minie. ~Persze a te jelenléted tette tökéletessé..
-Ennek örülök- biccentett Channie, de a mosolyt még most sem vakarta le magáról. Hirtelen megfogta Cho-min tarkóját, és magához húzva megcsókolta. Most nem próba miatt. Most önszántából!!! Cho úgy érezte, hogy mindjárt összeesik, annyira remegtek a lábai.
-Megint próbálod a csókjelenetet?- susogta Himchan szájába.
-Igen- suttogta a fiú- Örökké szeretném, és csak veled.De- vált el egy pillanatra Minietől- nekünk már tökéletesen megy- azzal lehunyta a szemeit, és újra megcsókolta a lányt..

for my Myeongdo~

-Na, hogy tetszik ez a hely?- kérdezte Taeyang, miközben sétáltak az erdőben.
-Csodaszép- lehelte Myeongdo, majd belekarolt barátjába. Folyamatosan nézte a tájat, a zöldellő fákat, a diót gyűjtögető mókust, aki nem ijedt meg, amikor elsétáltak mellette. Az őzet, akinek patája alatt ropogott az avar, miközben könnyed léptekkel beszökkent az erdőbe. A leveleken harmatcseppek csillogtak.- Mint a mesékben- susogta a lány megbabonázva.
-Meseszép lánynak meseszép hely- suttogta Taeyang Myeonie fülébe, mire a lány megborzongott, majd mosolyogva egy puszit nyomott barátja pirosló szájára. Taeyang viszont nem hagyta ennyiben, többször, egymás után megcsókolta Myeongdot, miközben beletúrt a lány hajába. Lassan, érzékien kóstolgatta barátnője ajkait. Mikor elváltak egymástól, YoungBae megsimította Myeonie arcát, és adott rá egy puszit. A lány elpirult, és inkább a földet kezdte pásztázni.
-Gyere- ragadta meg hirtelen Taeyang Myeongdo karját, és elkezdte maga után húzni.
-Várj- próbált lassítani a lány- hova megyünk?
-Kövess, és meglátod- terült szét YoungBae arcán egy huncut mosoly, és előresietett.
-Héé, várj meg- indult meg utána Myeonie, de elég nehézkesen haladt a térdig érő selyemfűben hosszú, fehér ruhájában. - Taeyang, állj meg- kiáltotta, miközben majdnem felbukott egy ártatlan kisnyusziban, de szerencsére visszanyerte az egyensúlyát.Szaladt YoungBae után, míg végül kiért egy rétre. Nem is igazán rét volt, inkább egy kis tisztás az erdő közepén. A nap csak ezen a helyen szűrődött, mivel itt nem nőttek akadályok, fák személyében. A tisztás közepén pedig ott állt Taeyang, mosolygós arccal. Amint Myeongdo odaért hozzá, azonnal magával szembe fordította, mindkét kezét levezette a lány derekára.
-Mire készülsz?- nézett barátjára Myeonie kérdőn.
-Hallgasd, és érezd át- suttogta YoungBae a lány fülébe. És ekkor Myeongdo meghallotta. Egy kismadár csivitelt vidáman az egyik tölgyfa ágán. Taeyang a kismadár daljának ütemére lágyan dülöngélni kezdett, miközben arcát Myeongdo hajába fúrta. A lány szívét is átjára a dallam, kezeit átfonta YoungBae nyaka körül, és lehunyta a szemeit.A madárka, mintha megérezte volna, hogy közönsége van, egyre szebb, és szebb dallamokat trillázott, érzelmesebbeket, boldogabbakat. Taeyang puszikkal lepte el barátnője nyakát, miközben testük összesimult, és úgy táncoltak. Myeongdot kirázta a hideg, mikor megérezte a fiú leheletét, majd ajkait a bőrén. Az őzek, akik ki szerettek volna jönni a tisztásra, megálltak az erdő szélén, és figyelték a párost. A méhecskék is zümmögtek, a virágokat a lágy szellő hajlongatta, miközben az egész erdő itta a mézédes virágillatot. Mint egy álom..
Taeyang kinyitotta a szemeit a kétszemélyes ágyában. Félretett egy hófehér párnát, és felült. Visszaemlékezett az álmára, és egy könnycseppet elmorzsolt a szeme sarkában. A baloldalára pillantott, ahol a másik személynek kellett volna feküdnie. De nem volt ott..Már régóta nem. YoungBae szíve összeszorult. Már mióta elment, de a fiú még azóta sem tudott kigyógyulni a betegségéből. A Myeongdo iránt érzett szerelemből. Taeyang az éjjeli szekrényéhez nyúlt, ahol egy bekeretezett kép állt.  A kezébe vette, és szemügyre vette a fotót. Milyen régen is volt..A képen Myeongo épp egy hatalmas puszit nyom Taeyang arcára, aki mosolyogva néz a kamerába. YoungBae a melléhez szorította a képet. Már nem tudta megakadályozni, az érzelmek teljesen elöntötték, és azon kapta magát, hogy az ágyon fekve sír. Park Myeongdo elment…És nem tudta megakadályozni. 

Real lies, but not a true story~

Hát ezt szépen megcsináltam. Ezt nem hiszem el. Életemben először pofon vágtam a testvéremet. A saját öcsémet!!! Ez nem igaz. Azután persze magamat is megpofoztam. Hogy tehettem ilyet? Szörnyű vagyok. Áááá, még mindig remegek az idegtől. Aztán megjött apu, és minden a feje tetejére állt. Oké, hogy dühös, hogy ideges a munkája miatt, de azt ne rajtam töltse ki! Kiabált velem. Ordított velem. Én meg visszaszóltam. És kezdődött a vita, aminek persze az lett a vége, hogy a szobámba kellett mennem..Óriási.  Ezt nem bírom. Felpattantam a babzsák fotelemből (majdnem visszaestem), felkaptam a mobilomat és a zsebembe csúsztattam. Kinéztem az ablakon, csekkoltam, hogy milyen az idő, de mivel hétágra sütött a nap, ezért nem vettem pulcsit. A deszkáscipőmet a lábamra kaptam, majd szóltam anyunak, hogy bementem a városba.
-Rendben- mosolygott anyu-.
-Apu?- néztem körbe félve.
-Már elment a postára. Majd megmondom neki, hol vagy- mondta. Anyu nagyon rendes. És igazságos is.
-Köszönööööm- öleltem meg gyorsan, és megszorongattam egy kicsit, majd kinyitottam az ajtót, és lesiettem a lépcsőn.
Az utcára érve sóhajtottam egy nagyot, és igyekeztem kiüríteni a fejem, miközben elindultam. Sajnos nem sikerült. A gondolatok szinte kergették egymást, és nem akartak eltűnni. Közben a lábam csak vitt előre, azt sem tudom, hová.  A madarak vidáman csiripeltek, az emberek az utcákon csapatokban mászkáltak, és felszabadultan nevettek.  De jó nekik..És most lehet gondolni egy nyavalygós kamasznak, aki a világ minden gondját a magáénak érzi, de nem vagyok az. Csak éppenséggel..Most valahogy nem megy a nevetés.
Mikor megálltam, felpillantottam, és körülnéztem. A ligetnél voltam. A város legnagyobb ligeténél. Hatalmas tölgyfák sorakoztak a kikövezett út mentén, és közöttük világoszöld fű terült el. A liget közepén egy pavilon állt, ami nagyon jól visszhangzott. A liget végében egy játszótér volt felállítva, csúszdával, homokozóval, hintával.  Gyerekeknek kész mennyország. Lassan odasétáltam egy padhoz, és lehuppantam rá. A lábamat lóbálva próbáltam megnyugodni, de nem ment. Szörnyen haragudtam apura. És ez már nem az első eset. Csak most telt be nálam a pohár. Hirtelen ötlettől vezérelve előrántottam a mobilom, és már épp nyomtam be volna a hívás gombot, mikor megállt az ujjam a levegőben. Minek akarom hívni? És pont Őt? Mit gondolna, hogy miért hívom ilyennel pont őt? Totál hülyének nézne. Talán az is vagyok.  De most annyira ideges voltam, hogy mégis felhívtam. A telefon háromszor csengett ki, én meg összeszorított fogakkal, és lehunyt szemekkel vártam, hogy felvegye.
-Szia, Hyun-sil- szólt bele végül a készülékbe HyungSeok vidám hangon- Mizujság?
-Szia-  szóltam bele kissé remegő hangon.
-Mi történt?- váltott át hirtelen a hangja komolyabban.
-Balhé volt otthon. És eljöttem, és..és..nem tudom, hogy mit tegyek- hadartam egy szuszra, és remegő gyomorral vártam a válaszát.
-Ó, figyi, annyira segítenék- kezdte, én meg már akkor csalódottan sóhajtottam- csak, itt van nálunk..
-HyungSeok, hol vaaaagy már?- hallottam valahonnan távolabbról egy nyivákoló hangot, ami a telefonjából jöhetett. 
-..szóval itt van Chan Mi- fejezte be Seokie a mondatot.
-Á, értem- igyekeztem a hangomat normálisra erőltetni, de elég nehezen ment. Megint a sírás kerülgetett.
-Nagyon bocsi- szabadkozott. Mit számít?
-Semmi baj. Menj csak, szia- köszöntem el.
-Szia- és azonnal lerakta. Csalódottan dőltem a pad támlájára, miközben a kijelzőt bámultam. Nem hívott vissza. Megint összetörte a szívem.  Éljen, éljen. A lehulló faleveleket bámultam, miközben a könnyek lecsorogtak az arcomon. Plusz egy sírás mára. Mit számít már? Nem tudom, hogy mennyi ideig ücsörögtem ott, de nem is érdekelt.
-Silie?- kérdezte egy hang döbbenten. Felnéztem, a frufrum alól, és hevesen dobogni kezdett a szívem. Chi Hoon volt az, és a BMX-én ülve vizslatott.
-Ömm..Szia- dörzsöltem meg gyorsan a szemeimet, hogy ne látszódjon, hogy sírtam- Hát te..?
-Megbeszéltük Jaehyunggal, hogy elmegyünk bicózni. De te jól vagy?- szállt le a bringájáról, és leült mellém a padra. Remegve arrébb csúsztam, hogy ne érjen össze a lábunk. - Persze- erőltettem magamra egy mosolyt.
-Naa, látom én, hogy nincs minden rendben- kezdett szekálni, de olyan aranyosan, hogy eszembe sem jutott rá haragudni. Ő legalább foglalkozik velem.
-Jól van, csak hagyd abba a böködést- nevettem fel, majd elkomorodtam- szóval..családi balhé volt otthon. És nem bírtam, és eljöttem.
-Ugye nem költözöl el?- kérdezte riadtan.
-Dehogy. Csak..aissh elegem van- hajtottam le a fejem.
-Na, ne szomorkodj- ölelte át a vállam, mire a gyomrom görcsbe rándult. ÚRISTEEEN! A vállára hajtottam a fejem, és így ültünk egy ideig, csendben. Hirtelen Chi Hoon mobilja rezegni kezdett, mire elengedett, és felvette.
-Ember, hol a francba vagy már?- hallottam Jaehyung hangját- itt várok már Jessicával meg Zoey-val vagy fél órája a pláza előtt- hőbörgött.
-Uhh, bocsi Hyungiiii- pattant fel villámgyorsan, majd a zsebébe csúsztatta a telefonját, és felpattant a bicójára. Aztán leszállt, visszafutott hozzám, gyorsan megölelt, majd elhúzott.
Vegyes érzelmekkel néztem utána. Az egyik felem konkrétan már meghalt, és baromira boldog volt, a másik felem viszont szomorú. Chi Hoon legjobb barátja Jaehyung. Jessica legjobb barátnője Zoey. Jaehyung már összejött Jessicával..És ebből én „okosan” következtettem arra, hogy akkor Chi Hoon meg Zoeyval fog. Ráadásul imádják egymást. Hülye gondolatok ezek, de sosem hagynak nyugodni. Viszont nem tudtam nem örülni! Chi Hoon ennyire figyelmes, és aranyos, és..ÁÁÁÁÁ!!! Nagyon szeretem. Legalább annyira, mint HyungSeokot..

Never Give Up~ 2. rész

A falióra ketyegése és a tanár beszéde volt az egyetlen, amit lehetett hallani az egész teremben. Zelo a tenyerébe támasztotta az állát, és úgy bámult a táblára.
-Ez nem igaz- hallott maga mögül halk motyogást, mire hátrafordult. YongGukot pillantotta meg, hasonlóan unott arccal.
-Neked is eleged van?- sziszegte Zelo a fogai között.
-Igen!- emelte fel a hangját az idősebb.
Zelora a fiú hangja erősen hatott, felbátorodott, felállt, és lesöpörte az összes lapot, amit az asztalán talált, majd kirontott a teremből. Az osztály –miután feleszmélt a kezdeti sokkból- követte a példáját. Felborították a székeket, néhányan (mint YongGuk is) felugráltak a padokra, és ott őrjöngtek tovább. A tanárt a nagy tumultusban kilökték a teremből, aki felháborodva indult az igazgatóhoz.

Zelo berontott a stúdióba, és őt követte YongGuk is. Néhány szóval elküldték a stúdiósokat, majd lehuppantak a székekre, YongGuk lekeverte a dalt, ami addig szólt, és Zelo szája elé lökte a mikrofont.
-Itt az idő- mondta ünnepélyesen az idősebb.
-Nem merem- kezdett óvatosan visszavonulót fújni a maknae.
-Dehogynem- szögezte le YongGuk magabiztosan.
-De nem.
-De igen.
-Nem.
-De.
-De nem.
-Na, ebből elég- rontott be az ajtón Himchan- a hülye vitátokat hallgatja az egész iskola.
-Mi van?- nézett rá a két fiú elképedve. -  Ja igen..bekapcsolva maradt a mikrofon- szitkozódott YongGuk, miközben Channie röhögni kezdett.
-Na, most vagy soha- ütött Bang egyet Zelo vállába, aki sóhajtott egyet, és beleszólt a mikrofonba.

Never Give Up!~ 1.rész

/Igen, a Never Give Up klipje leírva, csak kissé másképp ^^")

Becsengettek. A diákok többségét azonban ez nem zavarta, ugyanúgy nyüzsögtek tovább. YongGuk zenét hallgatva, unottan felnézett, körbepillantott, de aztán vissza is csukta a szemeit, és újra a zenére koncentrált. Himchan lepillantott rá, majd elvigyorodott és folytatta a beszélgetést YoungJae-vel…

-Úristen, elfogok késni- mormogta az orra alatt Zelo, miközben a deszkáját felkapta, és kilépett a házból. Megigazította a haját az egyik telefonfülke tükrében, majd felpattant a deszkájára, és a járókelők között szlalomozva suhant az iskola felé. Nagy igyekezetében véletlenül meglökött egy nénit, de ideje sajnos nem volt megállni, ezért ezerszer elnézést kérve továbbhajtott.
-Hallatlan- csóválta a fejét az idős hölgy, majd folytatta útját, a piac felé bicegett.
Zelo leugrott a deszkájáról, majd felkapta, és berontott az iskola épületébe. A bejárat pont a tornaterembe nyílt, ahol épp egy másik osztály készült tesiórára, valamint akinek lyukasórája volt, az ott tobzódott, és beszélgetett a barátaival.  Zelo körülnézett, és megakadt a tekintete egy lila hajú lányon. Pontosabban A LÁNYON. A fiú kábultan nézte a lányt, aki a barátnőivel beszélgetett. A szemei csillogtak, és a szája mindig mosolyra volt húzódva. Kockás szoknyát viselt, ami kiemelte a karcsúságát. Vonzotta a tekinteteket a kisugárzása. A sok rászegedőző szempár egyikének tulajdonosa Zelo volt, aki folyamatosan leste őt, ezért nem nézett a lába elé, és nekiment a kosárlabdatartónak. Az állványon lévő labdák sorra leestek a földre, ezzel nagy hangzavart keltve, amire Ő és a barátnői is felfigyeltek.
-Azt figyeld- susogtak egymásnak a lányok vigyorogva és A LÁNYT böködték, hogy nézzen oda. Hyun-sil oda is pillantott, mire Zeloval találkozott a tekintete. A fiú azonnal elpirult, és inkább felszedegetni kezdte a labdákat. Silie elmosolyodott, kivillantva fehér fogait, majd visszafordult barátnőihez.

A tanár belépett az osztályterembe, mire az osztályban mindenki lefagyott. Mintha benyomták volna a ’némítás’ gombot.
-Mindenki a helyére, már rég becsengettek!- mondta a tanár, és a nagyobb hatás kedvéért tapsolt is néhányat. A diákok szedelőzködni kezdtek,  lassan mindenki a helyére ült, és kinyitották a könyveket. Mindenki, egy embert kivéve. YongGuk még mindig lehunyt szemmel pihent, és mivel a zene üvöltött a fülében, semmit nem érzékelt a külvilág zajából.
-Pszt- lökte meg Himchan barátja karját- YongGuuuuuk- suttogta idegesen, mert a tanár már egy ideje a fiút figyelte.
-Igen?- morogta YongGuk, és végre felemelte a fejét. Amint észrevette a tanárt, azzal a lendülettel rántotta ki a füléből a fülhallgatót, és csúsztatta be a padba.
-Én is így gondoltam- biccentett felé a tanár, és már felemelte a pálcát, hogy elkezdje az órát, amikor kivágódott a terem ajtaja. Mindenki odakapta a fejét, mire Zelo lehajtotta a fejét, és úgy surrant a padjához. Levágta magát a székre, miközben a tanár szemrehányásait hallgatta szüntelenül, aminek sosem akart vége lenni. Végül a tanár is megunta saját, monoton hangját, és magára varázsolva egy mosolyt, belefogott az aznapi tananyagba. Tick tack, tick tack..

V.I.U~

Minhee unottan lapozgatott egy magazint a belváros egyik plázájának a padján. Eljött vásárolgatni, meg nézelődni, de egyedül túl unalmasnak találta, ezért inkább leült egy padra, és olvasott. Annyira belemerült a sorokba, hogy meg sem hallotta, amikor valaki a nevén szólította.
-Minhee! Shin Minhee!- ismételte meg a hang, mire a lány felnézett.
-HyunSeung- pattant azonnal fel, és a fiú nyakába vetette magát. Seungie nevetve tolta el magától.
-Már a nevedre sem hallgatsz?- kérdezte dorgáló hangon.
-Jaesonghamnidaa- biggyesztette le a lány a száját, aztán felvidult az arca.
-Mit csinálsz erre?
-Sétálgatok- vonta meg HyunSeung a vállát- És te? Egyedül vagy?- nézett körbe.
-Igen. És unatkozom- dünnyögte Minhee.
-Na, gyere!- kapta el a lány karját Seungie- Nézzünk körül- indult meg villám sebességgel, maga után vonszolva a meglepett Minheet.
Első útjuk a parfümériába vezetett. Találomra kiválasztottak egy szimpi polcot, és eldöntötték, hogy na akkor ott az összes illatot kipróbálják.
-És ez hogy tetszik?- fújt az egyikből egy kis adagot a csulkójára Minhee. HyunSeung odahajolt, szippantott egyet, majd fintorogva fordult a lányhoz.
-Ez szörnyű- jelentette ki.
-Nem iiiis- védekezett Minhee, aki meg pont ezt a parfümöt választotta ki, hogy megvegye- De akkor mindedj- tette vissza a polcra csalódottan.
-Héhé. Nehogy már miattam ne vedd meg azt, ami tetszik- rázta meg a fejét Seungie.
-De igen, mert fontos a TE véleményed- jelentette ki a lány.
-Elmondjam, hogy melyik illat a kedvencem? Ha már érdekel a véleményem- vigyorgott a fiú.
-Mondjad.
-A te illatod a legjobb- alakult át HyunSeung vigyora aranyos mosollyá, és mélyen Minhee szemébe nézett. A lány nem bírta állni ezt a pillantást, lesütötte a szemeit, és úgy motyogott egy ,,köszönöm”-öt.  Csend telepedett közéjük, úgy fújkálták tovább a parfümöket. De HyunSeung úgy érezte, hogy muszáj megtörnie ezt a csendet, és különben is, ő nehezen tudja befogni a száját.
-Hova menjünk most?
-Hááát..-vakarta meg a fejét Minhee- kéne nekem egy új napszemcsi.
-Király!- derült fel Seungie arca, azzal kiviharzott az üzletből. A lány alig tudta vele tartani a lépést. Mire beérte , HyunSeung arcát már teljesen eltakarta egy méregzöld napszemüveg, és nézegette magát a tükörben.
-Szerinted milyen?
-Borzalmas- jelentette ki Mihee őszintén, de nem tudta abbahagyni a vigyorgást.
-Próbáld fel ezt- mutatott a fiú egy piros keretes, divatos napszemüvegre, és se szó- se beszéd, Minhee képébe nyomta- Nem rossz- nézegette ,,szakértő szemekkel”.
-Szerintem sem- értett egyet a lány- és megy a hajad színéhez- borzolta össze a fiú vörös tincseit.
-Hééé- kapott HyunSeung a hajához- tudod, mennyi időbe telt megcsinálni?- nyavalygott.
-Ez van- nyújtotta ki Minhee a nyelvét, majd a pénztárhoz sietett, mielőtt a fiú bosszút álhatott volna. Fizetett, majd HyunSeunggal megegyeztek, hogy beülnek valahova enni, mivel HyunSeung hasa vészesen korgott, plusz Minhee úgy ítélte meg, hogy a fiú épp elég sovány, ezért ,,meg kell tömni”.  Beültek egy gyorsétterembe, és miközben falatoztak, beszélgettek mindenféléről.  A témák csapongtak, és Minhee már röhögőgörcsel küzködve prüszkölte a levesét. HyunSeung nem hagyta, hogy unatkozzon.
-Fáj a hasam- fejelte le a lány az asztalt, és ott nyöszörgött tovább.  Seungie azonnal odapattant mellé, és aggódó szemekkel vizslatta.
-Igyál valamit- kapott fel egy pohár vizet- és menj el mozsdóba.
-Most először melyiket?- nézett rá Minhee, majd felhajtotta a vizet.- Most már jobb- mosolyodott el.
-Szuper- vidult fel a fiú arca.
-Na, én szerintem hazamegyek- állt fel Minhee- álmos vagyok- ásított egy nagyot.
-Elkísérjelek?- ajánlotta fel HyunSeung.
-Igen, lécci- bólogatott a lány könnyes szemmel.
Kisétáltak a plázából, majd elindultak Minhee háza felé. Útközben HyunSeung eléggé felpörgött, úgyhogy bemutatott a lánynak néhány tánclépést, majd a végén pördült egyet, és kecsesen meghajolt.
-Bravó- tapsolt Minhee mosolyogva.
-Köszönöm. De még van mit tanulnom- szabadkozott Seungie.
-Nekem így is te vagy a legjobb- simította meg a lány HyunSeung karját, mire az elpirult.

Végül megálltak Minhee háza előtt. Elköszöntek egymástól, és a lány már indult volna be a házba, de HyunSeung megfogta a kezét, és visszahúzta. Fél karral átölelte a derekát, és közel húzta magához.
-Szeretném megköszönni a mai napot- mosolygott- Nagyon jól éreztem magam.
-Én..én is- motyogta Minhee, és nem mert a fiú szemébe nézni, inkább oldalra nézett, és egy kismadarat figyelt az egyik fán. Seungie óvatosan megsimította az arcát, majd maga felé fordította.
-Olyan érzelmeket ébresztettél bennem, amiket még soha senki- vallotta be. Érezte, hogy a keze alatt a lány bőre felforrósodik, mire elmosolyodott. Két keze közé fogta Minhee arcát, és magához húzta, majd az ajkaik csókban forrtak össze. A lány a nyaka köré fonta a karjait, és még közelebb húzta magához. HyunSeung többször egymás után megcsókolta, majd mikor elváltak egymástól, a szemébe nézett.
-Szeretlek- fogta meg Minhee kezét.
-HyunSeung..-suttogta a lány megilletődve- én is téged- bökte ki- Nagyon.
-Akkor jó- azzal Seungie megfordult, és elindult az utcán. Visszafordulva egy puszit dobott Minheenek a levegőben, majd továbbment. Shin Minhee pedig visszafolytott mosollyal, és hevesen kalapáló szívvel indult be a házba.

What The Hell? Love..~ (shounen ai)

-Soha többé nem tudok megmozdulni- nyöszörgött Zelo a táncterem közepén, a próba után. Az izzadságtól vizes tincsek a homlokába hullottak, és folyamatosan legyezgette magát. YongGuk egy ideig csak csendben nézte, majd felkapta Himchan vizét (ami ellen az említett hevesen tiltakozott), odalépett Zelo mellé, és a vizet a maknae arcába spriccelte.
-Hééé- ébredt fel a fiú egy pillanat alatt- ezt mégis hogy képzelted? Azonnal gyere vissza!- pattant fel, és az éppen sietősen távozó leader után vetette magát.- Gyere vissza, Bang YongGuk!- sipította teljes hangerőből.
-Zelo, vegyél vissza- fogta be a füleit JongUp szenvedő arccal.
-De akkor álljon meg- lihegte a maknae, miközben körbe-körbe futkározott, YongGukot kergetve. Végül megunta ezt, nekirugaszkodott, és az idősebb nyakába ugrott.
-Ezaz! Adj neki!- ujjongott Daehyun.
-Szállj le rólam- rángatózott YongGuk.
-Kérj bocsánatot- kászálódott le róla Zelo, és bevágta a durcást.
-Most tényleg bocsánatot kell kérnem?- dörmögte magában a leader, de végül beadta a derekát, és bevetve az össze aigoo-ját, a maknaehez bújt, és nagy szemeket meresztett rá.
-Jaesonghamnida- pislogott ártatlanul. Zelo érezte, hogy elönti a pír, és hogy az izzadság ellenére melegség járja át. Ahogy a leader édes hangján beszélt, a gyomra összeszűkült, szinte gombfej nagyságúra. Fogalma sem volt, hogy mi történhet vele. Ha csak..Nem, az lehetetlen. Az nem történhet meg. Villámgyorsan elhúzódott YongGukról, és elfordult, hogy senki se láthassa, hogy mennyire elpirult.
-Ennyire haragszol rám?- hallotta maga mögül Bang csodálkozó hangját, majd egy kar átölelte a vállát. Normál esetben Zelo csak mosolygott volna ezen, de ez most nem volt mondható normál esetnek. A teste megremegett az érintéstől, és a szíve szinte a torkában dobogott.
-N..nem- erőltetett egy mosolyt az arcára- Azt hiszem, most hazamegyek- viharzott ki a próbaterem ajtaján, és bevágta azt maga mögött.
-Mázlija van, hogy vége van a próbának- rágcsált YoungJae egy szelet kenyeret.
-Igen- dünnyögte YongGuk, és a fejét vakargatva nézett az ajtóra.

Zelo szinte hazáig rohant. Felviharzott a második emeleti lakásukba, majd ott szöszmötölt egy ideig a zárral, végük kinyílt az ajtó, és ő egyből a szobájába sietett, majd lehuppant az ágyára, és a kezébe temette az arcát. Mi történik velem? Még sosem éreztem ilyet..- megfogta az arcát. Szinte lángolt. Nem akarta elhinni..Hogy szerethet bele egy fiúba? Ez annyira..abszurd. Ráadásul még soha, senki iránt nem érzett így. És..mi lesz ha kiderül?
Úristen..- a rossznál rosszabb gondolatok hadseregként törtek elő benne. Kirakják a bandából? Az összes BABY megutálja? De a legszörnyűbb..ha YongGuk is megutálja, és eltaszítja magától. Erre a lehetőségre könnyek szöktek a szemébe. Nem. Nem árulhatja el az érzéseit. Azzal mindent tönkretenne. De..így sem tudja húzni sokáig.
-Ebbe bele fogok őrülni- motyogta. Szánalmasnak érezte magát. Egy senkinek. Hiszen YongGuk ennél heteróbb már nem is lehetne! Semmi esélye sincs. De hát mihez kezdjen most? Egy lehetősége van csak. Hogy a barátjaként próbál tekinteni YongGukra. Óóóó, YongGuk- dőlt el az ágyon. Még a neve is csodásan csengett a fülében.- Áhh, ebbe tuti bele fogok őrülni..
Hirtelen hangokat hallott meg a nappali irányából. Pontosabban egy csatakiáltásszerűséget, amit Himchan adott ki magából, miközben elfoglalta a konyhát, azzal a szándékkal, hogy kifossza a hűtőt. Na, erre JongUp is odament, hogy ,,nehogymár Himchan falja fel az összes kaját’”, úgyhogy ők ketten jól elvoltak. Zelo kimerészkedett a nappaliba. (persze, mielőtt megbizonyosodott arról, hogy YongGuk nincs a közelében). Fogalma sem volt arról, hogy a teste és a lelke hogy fog reagálni a leaderre.
-Valami baj van?- Zelo megperdült a tengelye körül, és zakatoló szívvel nézett YongGukra, akinek a tekintetéből az aggodalom sugárzott.
-Nem, dehogy- a maknae igyekezett nyugalmat erőltetni a hangjára, majd szorosan a leaderhez bújt. Ahogy az idősebb karja a dereka köré fonódott, érezte, hogy könnycseppek buggyannak ki a szeméből, de ezeket gyorsan letörölte a szeméből. Mosolyt varázsolt az arcára, és YongGukra nézett.
-Jössz vacsorázni?
-Már ha valami maradt még a kajából- szólt közbe nevetve YoungJae. Erre Zelo is felnevetett, és most már őszinte mosollyal követte a többieket a konyhába...

-ÉJJEL-

Zelo álmában forgolódott az ágyán, már a takarót is lerúgta magáról. Egyszercsak kipattantak a szemei, és verejtékező homlokkal felült. Remegve vette fel a takaróját a földről, és nagyot sóhajtott. Álmában a színpadon állt,  minden BABY ujjal mutogatott rá, kinevették, és paradicsommal dobálták. Aztán maga előtt látta YongGuk arcát, aki szintén röhögött, egyre közelebbről, és azután minden elsötétült.
-Hahó- hallatszott egy óvatos hang, és Bang nyitott be a szobába a mackós pizsamájában- Minden rendben? Kiabálást hallottam- ült le a maknae ágyának a szélére.
-Igen- szólalt meg Zelo remegő hangon- csak rosszat álmodtam- suttogta.
-Csak egy álom- mosolygott a leader- azt hittem, komolyabb a baj- a mosolya lassan vigyorrá alakult át.
-Nevess csak- dohogott Zelo, majd amikor látta, hogy YongGuk épp felállna, hogy kimenjen, gyorsan utánaszólt- Várj! Nem akarsz ittmaradni?- kérdezte félénken.
-Ha szeretnéd- huppant vissza Bang, és közelebb húzódott Zelohoz. A fiú átölelte a derekát, és újra álomba merült. YongGuk eltűnődve nézte a maknae arcát. A szépen íven orrát, az arca vonalát, mindent. Eddig nem is vette észre, hogy bandatársa ennyire szép. Valami borzongató érzés járta át, és a keze magától cselekedett. Megsimította Zelo arcát, és nyomott rá egy puszit. Érezte, hogy a szája forrón ég, ahogy a maknae bőréhez ér. Nem tudott leállni. Apró puszikkal lepte el a fiú arcát, és nyakát.  Eközben Zelo észrevétlenül elmosolyodott. Mert nem aludt még el. Szótlanul és reakció nélkül élvezte az idősebb szeretetkitörését. De nem bírta tovább, akaratlanul is felkuncogott, de azután egyből a szája elé kapta a kezét. Rémülten pillantott fel YongGukra, aki abban a pillanatban kiviharzott a szobából. A maknae egy hatalmas pofont vágott a szaját arcára, majd szótlanul zokogni kezdett..

-REGGEL-
-Jó reggelt!- lépett be a konyhába Himchan nagyokat nyújtózva, de a várva várt hangulat elmaradt. Igaz, hogy most korán kelt fel, és ilyenkor mégcsak YongGuk és Zelo volt fenn, de az utóbbi időben mintha még közelebb kerültek volna egymáshoz..Igaz, ezt megcáfolta az, hogy éppenséggel egymással szembe ültek, de mégcsak rá sem pillantottak a másikra, mindketten szótlanul turkáltak a reggelijükben.
-Mi ez a hangulat, emberek?- nézett körbe Channie döbbenten.
-Nem vagyok éhes- motyogta Bang, és otthagyva a kajáját, kisietett a helyiségből.
-Héé- lépett oda HimChan Zelohoz- Összevesztetek?
-Nem, csak..-sóhajtott a fiú, majd Chaniere emelte a tekintetét. Ő mindig is őszinte, és megértő volt hozzá. Ő nem nevetné ki soha.- Jó, elmondom, de csak ha nem nevetsz ki. Sőt, azt is megérteném, ha ezután undorodnál tőlem- mondta kelletlenül Zelo.
-Most azt akarod nekem bevallani, hogy bele vagy zúgva a kedves leader-shibe?- kérdezte HimChan egyszerűen. Zelo csak hápogni tudott a döbbenettől.
-Mii?? Mármint..honnan tudod?- kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Hát..tegnap éjjel nem csak YongGuk kelt fl a kiabálásaidra, és nem csak ő indult el megnézni, hogy mi van veled. Csak ő előbb ért oda hozzád. Bekukkantottam az ajtón, és láttam, hogy milyen jól..elvagytok- köhintett egyet- Szóval tudom, hogy mi a helyzet.
A maknae csendben hallgatta, majd végül rekedten megszólalt.
-És..szerinted ez nem..fura?
-Nem- vonta meg a rapper a vállát- ha szeretitek egymást, nem mindedj?Hmm..jogos- gondolta Zelo.
-Azt hiszem, beszélek vele is- határozta el Channie, és a leader felkeresésére indult.

YongGuk az ágyán feküdt, arccal a plafon felé. Ez az érzés új volt neki. Persze, volt már szerelmes, de ez most más volt. Sokkal intenzívebb, sokkal igazibb volt. Már ott az éjjel megcsókolta volna a maknaet, de fogalma sem volt arról, hogy a fiú hogy reagálna rá.
-Kopp-kopp- kopogtatott valaki az ajtón, majd Himchan dugta be a fejét- Bejöhetek?
-Persze- morogta Bang, bár most semmi kedve sem volt vendégeket fogadni.
-Köszi- azzal Channie maga felé fordította a leadert, és mélyen a szemébe nézett- Szereted Zelot, igaz?
-Mi van?- bámult rá YongGuk nagy szemeket meresztve- Hogy jöttél rá?- húzódott el.
-Nyilvánvaló volt- húzta a száját győzedelmes mosolyra Himchan- na akkor menj, és mondd meg neki- húzta fel Bangot, és kifelé tolta az ajtón, aki megdöbbenésében tiltakozni sem tudott. Odaállította Zelo elé, majd elsomfordált.
-Mi az?- kérdezte a maknae csöndesen.
-Zelo, én..-sóhajtott fel YongGuk- Hogy is kezdjem..-vakarta meg a tarkóját- tehát..azt hiszem, hogy..én többet érzek irántad, mint barátság- bökte ki végül.
-Tényleg?- tátotta el a száját a fiú, és szaporábban kezdte szedni a levegőt, vegül kinyögte a kérdést, ami a legjobban izgatta- Mennyivel?
-Szeretlek- azzal YongGuk magához húzta Zelot, és egy hosszú, szenvedélyes csókot adott a fiatalabb szájára.
-Én is téged- mosolyodott el a maknae, és egy puszit adott bang szájára- és soha nem akarlak elveszíteni- fogta meg a kezét.
-Nem is fogsz. Nem szabadulsz meg tőlem egykönnyen..

On Rainy Days~

Valami nem stimmel. Valami nagyon nem stimmel. Mi törtènt velem? Az emberekkel? Mintha mindenki összeesküdött volna ellenem. Nem maradt senkim. Nem szàmíthatok senkire. De miért? Ki tette ezt? És egyàltalán miért? Ezernyi kérdés, és a válasz sehol. Úgy érzem magam, mintha egy sötét kút mélyére hajítottak volna. És hogy keres-e valaki? Ugyan már. Az égvilágon senki. Felesleges itt maradnom. De hova máshova mehetnék el? Nincs senkim, se semmim. Csak néhány ruhám, meg egy kis lakás, ahol lakhatom. A szüleim? Kinn vannak Amerikában. Ott dolgoznak. Már vagy 3 éve nem jöttek haza. Régebben még tartottam velük a kapcsolatot, de ez szép lassan megszűnt. És ők sem keresnek engem.
Hiába.. Ahhh- eldőltem az ágyamon, és bámultam a plafont. Odakinnt zuhogott az eső, a viharfelhők szörnyekként szálltak alá, és vaskarmokkal karmolászták a tetőt. Hirtelen egy villám belesújtott az egyik utcánkban álló fába. Az egész fa megperzselődött, azonnal elszenesedett,majd meggyulladt. De ez sem tartott sokáig, az eső pillanatok alatt elaltatta a lángokat.
Felkaptam a dzsekimet, az agyonhasznált tornacsukámat, és kiléptem az ajtón, majd bezártam a lakàst. Lesiettem a lépcsőn, és kiléptem a viharba. Szorosan összehúztam magamon a dzsekimet, és elindultam. A cipőm teljesen átázott, és slattyogó hangokat hallatott. A hajam az arcomra tapadt, a kabátom is tiszta víz volt. Az eső végigfolyt az arcomon, és keveredett a könnycseppeimmel. Mit számít? Egy kis fejfájás, egy kis nátha, esetleg torokgyulladás..Nekem mindedj. Néztem az éjszakai fényeket, az esőcseppek egyenletes kopogását hallgattam a kemény betonon. Az utcán egy lélek sem járt. Csak néha-néha egy autó reflektor fénye világított egy pillanatra, majd el is tűnt a fekete semmiben. Nem tudtam, hova menjek? Az iskola már rég nincs nyitva. Étterembe, kávézóba menni nincs pénzem. Egyáltalàn minek jöttem ki? Fene se tudja. Talán vonzanak az ilyen viharok.
Lassan besétáltam a parkba, nem törődve az arcomba süvítő jeges, hideg széllel. Ez a szél a fákat is fújta, amik hatalmas, ijesztő óriásokként lóbálták az ágaikat.
Ekkor hirtelen rámjött a tüsszenthetnék.Egymás után vagy négyszer tüsszentettem, és összerázkódtam a hideg miatt. Felpillantottam az égre. Mindenhol szürke felhő gomolygott, úgy tűnt, az eső sosem áll el. Haza kell mennem- gondoltam magamban. Sietősre fogtam a lépteimet, és átvágtam a parkon. A zebrán át akartam menni, amikor egy autó jött ki a semmiből, és lefékezett előttem. Épp ki akartam kerülni, vagy legalább rászólni, hogy ne a zebrán álljon meg, amikor az autó ajtaja kicsapódott, és YoSeob szállt ki belőle. Amikor megláttam, megfordultam, és elindultam az ellenkező irányba. Azaz elindultam volna, ha egy kéz nem ragadja meg a vállamat. Yoseob magával szembe fordított, és végignézett rajtam, majd szó nélkül átölelt. Miközben magamba szívtam az illatát, felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
-Mit keresel itt?- kérdeztem hangosan, de a zuhogó eső így is kissé elnyomta a hangom.
-Téged- jött az egyszerű, és megdöbbentő felelet- Nem voltál a lakásodban, ezért elindultalak megkeresni. Amúgy is, miért szöktél el szakadó esőben??- nézett rám szemrehányóan.
-Mert..nekem nincs..senkim- csuklott el a hangom- egyedül vagyok.
-Ó, én marha- csapott Seobie a homlokára, és püfölni kezdte magát.
-Hé! Most meg mit csinálsz?- kérdeztem rémülten.
-Az én hibám..el kellett volna mondanom már régen- emelte rám a tekintetét, és megfogta az arcom. Az érintésétől kirázott a hideg, pedig alapból fáztam. Megfogtam a kezét, mire elmosolyodott. Kifésült egy tincset az arcomból, majd közelebb hajolt..és megcsókolt. Először totál ledöbbentem. YoSeob..szeret? Jézusom! A kérdés zakatolt a fejemben, de nem tudtam ellenállni, ezért visszacsókoltam. Seobie még jobban magához húzott, és többször, egymás után megcsókolt. A gyomrom remegett, és valami hihetetlen boldogság kerített hatalmába. Szóval ilyen érzés szerelmesnek lenni..
-Szeretlek- suttogta az ajkaimba.
-Én is téged- mosolyodtam el, mire YoSeob szája is mosolyra húzódott.
-Ömm..khm..-hallottunk egy finom köhécselést, mire mindketten odakaptuk a fejünket. DooJoon vigyorgó képpel integett a kocsiból.
-Most ott fogtok szétázni, galambocskák? Àzott gerlepár..fujj- fintogott.
-Ja tényleg, DooJoont el is felejtettem - röhögött fel YoSeob.
-Na szép..chh- fordult meg a leader duzzogva.
Seobie csak legyintett, majd mielőtt beszálltak az autóba,  a fülembe súgta:
-Nem vagy egyedül..

Paradise~

Ae-sook nyöszörögve fordult a másik oldalára az ágyban.
-Ébren vagy, jagiya?- kérdezte egy hang bársonyosan.
-Aha- ült fel Sookie a szemét dörzsölgetve. Kitörölte az álmosságot a szeméből, és mosolyogva nézett a még heverésző párjàra.
-Hogy aludtál?
-Köszönöm jól- felelte Sunggyu, és magához húzta a lányt- Na,és te?
-Hát..álmomban Hoya felrobbantott egy pezsgősüveget Woohyun fején.
-Ez jellemző rá- nevetett fel Sunggyu kissé álmosan, és egy puszit nyomott barátnője orrára.
-Kérsz reggelit?
-Farkaséhes vagyok- kelt fel gyorsan Ae-sook.
-Mint mindig- követte őt a fiú a fejét rázva.
Sookiet a konyhában találta, aki épp a tésztát kevergette a tálkában, és szórt rá egy kis fűszert.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- nézett Sunggyu furán Sookiera.
-Nem hinném. Max többet eszem- vonta meg a vállát a lány vigyorogva, és tett még egy adag tésztát a tányérjába.
-El fogsz hízni- adott a barátja egy puszit Sookienak, miközben a lány a kezébe nyomta a másik tálkát.
-Cöhh- húzta fel az orrát Ae-sook, és bement a nappaliba.
-És mára mi a terv?- kérdezte Sunggyu, miközben lehuppant a kanapéra Sookie mellé.
-Bem tufom- pakolt a lámy a szájába még tésztát. Sunggyu egy óvatlan pillanatban elkapta az egyik szál végét, és amikor Ae-sook megpróbált azt beszippantani, találkozott a szájuk. De azután egy jó ideig nem is akartak elválni.
-Megeszlek reggeli- motyogta a fiú a csókba.
-Nem mered..te kis kannibál- mondta Sookie tejbetök vigyorral.
-Majd legközelebb. Már nem vagyok éhes.
-Jó kifogás. De mit akarsz csinàlni?
-Elmehetnénk valahova..- körözgetett Sunggyu az ujjával a kanapén.
-Jó ötlet- bólogatott Sookie csillogó szemekkel.
-És hova?- vette elő Sunggyu a telefonját- Étterem? Bár? Fogadás?
-Sunggyu-szólt gyorsan közbe Ae-sook, mielőtt a fiú még jobban túlzásba vinné- Inkább..elmehetnénk a parkba sétálni.
-A parkba..màrmint..a belvárosba?- pislogott a srác nagyokat.
-Igen.
-De..mi van, ha felismernek?- kérdezte a fiú tétovázva.
-Felveszel valamilyen kalapot vagy napszemcsit, ami eltakarja az arcod- ismertette Sookie.
-Ha ezt akarod..- ölelte meg Sunggyu, és egy puszit nyomott a fejére.
-De jó. Köszönöm- adott csókot Sookie a fiúnak.
-Ha a kiadó megtudja, ebből nagy baj lesz- rágta Sunggyu a szája szélét, miközben Ae-sook elszaladt, hogy felöltözzön.
-Tessék- nyomott Sookie a fiú kezébe egy fekete-rózsaszín napszemüveget, és egy kockás kalapot.
-Na, hogy áll?- próbálta fel a fiú rögtön a kalapot, és a tükörhöz lépett.
-Mint Jacko- töprengett Ae-sook, az állát a kezébe támasztva.
-És Jacko bejön neked?- kacsintott Sunggyu Sookie felé.
-Igen, de te jobban- húzódott a lány szája mosolyra.
-Helyes válasz- bólintott a fiú- Mehetünk?
-Aha- rángatta fel a làbára Ae-sook a cipőjét,majd kiléptek a házból a napsütésre. A szél lágyan ringatott pár falevelet, és a Napot időnként eltakarta egy-egy bárányfelhő. Sunggyu és Ae-sook kézenfogva sétáltak a parkig, de a fiú nem tudott igazán feloldódni. Ide-oda pillantgatott, fotósoktól félve.
-Sunggyu- simította meg Sookie barátja karját- ha rosszul érzed magad, hazamehetünk.
-Nem, nem kell- rázta meg a srác a fejét- Inkább üljünk le valahova.
-Biztos?- nézett Ae-sook aggódva.
-Igen- bólintott Sunggyu.
-De..
-Semmi de. Ülj ide- mutatott a fiú egy padra, majd meg sem várva barátnője reakcióját, lecsüccsent, és Sookiet az ölébe húzta. A lány fejét Sunggyu vállára hajtotta, és behunyta a szemeit. A fiú mosolyogva nézett rá, és a pillantása elidőzött Ae-sook szép arcán. Kisimított a lány szeméből néhány tincset, majd adott az orrára egy puszit. Miközben előrehajolt, a szemüvege lecsúszott az orráról, és a földön landolt, de akkor még nem igazán foglalkozott ezzel. Akkor meghallott hirtelen egy óvatos hangot.
-Sunggyu oppa?- nézett rá egy 5-6 éves kislány.
-Mi..? Izé..nem- rázta meg a fiú zavartan a fejét.
-Sookie, kelj fel- suttogta fojtott hangon barátnőjének, miközben ideges pillantásokat vetett a kislányra.
Sookie kinyitotta a szemét, majd értetlenül nézett Sunggyura.  
-Mennünk kène- tátogta szinte némán a fiú, miközben mindketten felálltak.
-Egyetértek- nézett Sookie a gyerekcsoportra, ami körülvette őket.
-Háromig számolok- sziszegte Sunggyu- Egy... Kettő..Három! Futás!- kiáltotta, majd megragadta barátnője kezét, megindult. A kislányok visítva követték őket.
-Gyertek vissza!!- kiáltott az óvónőjük, de a gyerekek meg sem hallották. A nő sóhajtott, és utánuk eredt.
-Még mindig..követnek?- lihegte Sunggyu, miközben megálltak egy étterem előtt, hogy kifújják magukat.
-A..aha. Nyomás- ragadta meg Sookie barátja karját, és tovább rohantak.
-Mindjárt otthon leszünk- mondta a lány futás közben.
-Pihenjünk- javasolta Sunggyu fáradt hangon.
-Jó- azzal beugrottak az egyik parkoló autó mögé.
-Figyelj- nézett a fiú Ae-sookra- én..szerintem..
-Szerintem is- bólintott Sookie, tudta, hogy Sunggyu mire gondol- Menj!- lökte ki a fiút a kocsi mögül. A gyerekek azonnal körbevették, és képet/ autogrammot követeltek tőle. Az óvónéni is befutott, és először jól le akarta szidni a gyerekeket, de miután látta, hogy Subggyu is velük van, inkább megnyugodott. Közben Ae-sook óvatosan hazaosont egy mosollyal az arcán. Fáradtan dőlt le az ágyra, és várt. A percek csigalassúsággal teltek, de Sookie türelmes volt. Hallgatta az éjjeliszekrényen heverő óra eyenletes kattogását. Végre kinyílt az ajtó, és Sunggyu lépett be rajta. Lefeküdt barátnője mellé, és átölelte.
-Sajnálom- szólalt meg Ae-sook- az én hibám. Miattam mentünk a parkba- verte a saját fejét ököllel.
-Normális vagy?- nézett rá a fiú megbotránkozva- Ez volt életem eddigi legizgalmasabb randija- vigyorodott el.. A következő pillanatban visítva szólalt meg a csengő. Sookie kimàszott szerelme karjaiból, És az ajtóhoz sietett. Jobban mondva rohant, ugyanis az a valaki ráakaszkodott a csengőre, és folyamatosan nyomkodta.
-Megyek már!!- azzal szélesre tárta az ajtót, amin Sungyeol rontott be, és már el is tűnt a fürdőszobàban.
-Ennyire sürgős volt?- nevetett Sunggyu, aki szintén látta az egész jelenetet.
-Az előző utca sarkától idáig rohant- lépett be Woohyun az ajtón, mögötte meg Hoya.
-Ja, és fel is lökött- dörzsölte meg a fiú a karját, magát sajnàlva.
-Nem is igaz- jött vissza Sungyeol, úgy tűnt, sikeresen elvégezve a dolgát- te botlottál meg.
-Neeem, mert te voltál- bizonygatta Hoya. Amíg ők egymást ,,ölték" , Woohyun Sunggyu-ék felé fordult.
-És..csináltatok ma valami érdekeset?
-Háát..úgy is lehet mondani- nézett össze a pár.
-Beavattok?- mászott a képükbe a fiú kiváncsi arccal.
-Persze- azzal leültek a kanapéra. Hoya meg Sungyeol ölébe az egyik fotelbe.
-Na, szent a béke?- nézett rájuk Sookie gyanakvóan.
-Náluk? Soha- legyintett Sunggyu, azzal mesélni kezdtek..

Mona Lisa~

-Nézd, ott megy- bökte meg Thunder  Joont, és egy fekete hajú, karcsú, különlegesen szép lányra mutatott. Az egész MBLAQ a parkban ült, és épp fagyit ettek, amikor a lány elsétált mellettük. Joonak régóta tetszett már, de még megszólítani sem merte idáig, csak nézte az iskolában távolról.
-Hol?- kérdezte Joon kikeredett szemekkel.
-A fagyis stand felé sétál- felelte G.O- Figyi. Fizesd ki a fagyiját. Az már egy jó pont a lányoknál.
-Hmm—gondolkozott el Joon, majd megvakarta a fejét- Oké- állt fel, és a fagyiját Mir kezébe nyomta- Vigyázz rá!- azzal a lány után sietett.
-Egy vanília-csokoládé lesz- választott épp a lány fagyit.
-Parancsoljon- nyújtotta át a fagyis a tölcsért. A lány egyik kezével megfogta, a másik kezével pedig próbálta kihalászni a pénzt a tárcájából.
-Hagyd csak, Kimi- szólt rá Joon- kifizetem- azzal átadta az összeget a fagyis bácsinak.
-Köszi- mosolyodott el a lány, mire Joon lesütötte a szemét- Joon vagy, ugye?
-Aha- bólintott a srác.
-Oké. TOP, várj meg!- kiáltott fel hirtelen Kimi, azzal elsietett. Joon pislogás nélkül nézett rájuk. Kimi  belekarolt Choi Seunghyun alias TOP-ba, és elsétáltak a pláza felé.
-Hűűű- sietett mellé Mir, Joon fagyijának a megmaradt részével.- Ez durva- adta át a fagyis tölcsért.
-Te..megetted az egészet?- nézett rá Joonie megbotránkozva.
-Nem az egészet. Nézd, még van benne- mutatott Mir a tölcsérbe.
-Na kösz. Akkor már edd meg az egészet.
-Naaa, ne legyél elkeseredve- próbálta vigasztalni Mir, de kevés sikerrel.
-Nem- húzta ki magát Joon- elfelejtem!
-Így kell ezt- bíztatta SeungHo.

Másnap Joon ismét a parkban sétált, ezúttal egyedül. Bár tagadta a srácoknak, hogy még tetszik neki Kimi, azért titkon reménykedett benne, hogy a lány ott lesz. Akkor is, ha összetörte a szívét. Leült az egyik padra, és jobb híján elővette a telefonját, majd nyomkodni kezdte, közben titokban fel-fel pillantgatott, egy bizonyos személyt keresve. Épp a Twitter-oldalát csekkolta, amikor valaki megborzolta a haját. Felnézett, és megdobbant a szíve, érezte, ahogy az arcát fokozatosan elönti a pír.
-Szia, Joon- köszönt Kimi kedvesen.
-Szia..sztok- Joon ekkor vette észre, hogy a lány mellett TOP álldogál.
-Üdv- hajolt meg a fiú.
-ÓÓ, el is felejtettem- kapott a fejéhez Kimi- Seunghyun, ő itt Lee Joon. Joon, ő Choi Seunghyun, az unokabátyám- mutatta be a két fiút egymásnak.
-A..a..micsodád?- dadogott Joon zavartan,és magában átkozta magát, amiért ilyen előítéletes volt.
~Ezek szerint még van esélyem- gondolta magában, és ez a gondolat megdobogtatta a szívét.
-Unokatesóm- ismételte meg a lány- amúgy nem zavarlak?
-Dehogyis- rázta meg a fiú a fejét.
-Oké- mosolyodott el Kimi- csak annyit szeretnék kérdezni, hogy nem tudsz valakit, aki meg tudna tanítani tangózni?
-Tangózni szeretnél?- csodálkozott Joon.
-Aha- bólintott a lány elszántan.
-Hát..én tudok. Ha akarod, taníthatlak- vonogatta a srác a vállát zavartan.
-Tényleg?- csillant fel Kimi szeme- Megtennéd? Köszönöööm- ugrott Joon nyakába. TOP és a rákvörösfejű Joon is furán meredtek rá.
-Oké- köszörülte meg végül Seunghyun a torkát- mennünk kéne.
-Ajj, tényleg- ráncolta össze Kimi a homlokát- mikor kezdünk?- nézett Joonra.
-Amikor szeretnéd- mosolyodott el a fiú, miközben a szíve hevesen kalapált.
-Ma este?
-Nekem megfelel.
-Klassz. És hol?
-Add a telód- Joon bepötyögte a címet a lány telefonjába, majd visszanyújtotta neki- akkor nyolckor jó?
-Igen- bólogatott Kimi- Na szia- azzal unokabátyja után sietett.
-Hűű- vakarta meg a fejét Joon, majd vidáman elmosolyodott.

Este pontosan nyolc órakor Kimi megjelent melegítőben az MBLAQ próbatermében.
-Annyeong- köszönt a kissé lámpalázas Jonnak vidáman- Baj van?- nézett rá aggódó an, látva a srác fehér arcát.
-Nem, jól vagyok- nyugtatta meg Joon- Na kezdjük- azzal odasétált a magnóhoz, és elindította a zenét. Kimi érdeklődve figyelte.
-Kezdjük az alapokkal- nyújtotta ki Joon a kezét, mire a lány félénken megfogta. A fiú magához húzta, így érezhették egymás lélegzetét az arcukon. Ahogy a testük összesimult, Joont kirázta a hideg.
-Talán fázol?- kérdezte Kimi egy formás közepette.
-Nem- mondja a fiú zavartan. Nagyon is melege volt..
Mikor ismét egymáshoz simultak, Joon érezte, ahogy a lány szíve hevesen ver. Megszorította a kezét, és a szemébe nézett. A tekintete lejjebb vándorolt a lány pirosló ajkaira. És kész, ennyi. Nem bírta tovább. Még jobban magához húzta Kimit, majd megcsókolta. Ebben a csókban minden benne volt. Szerelem, szenvedély, és birtoklási vágy is. A lány azonnal viszonozta a fiú csókját. Többé nem tudta titkolni, hogy szereti Joont. A világ megszűnt körülöttük, csak az a pillanat számított. Mikor végre el tudtak szakadni egymástól, Joon óvatosan megsimította Kimi arcát, majd a füléhez hajolt, és suttogva megszólalt.
-Szeretlek..

Life with the B1A4~ Szereplők

A lányok:
Kang Cho-min (Cho, Minie):
Örökké vidám, optimista, bár kissé naiv lány. Nagyon szeret táncolni. A fiúk nem igazán izgatják, inkább várja a nagy Ő-t. Nem esik könnyen szerelembe, mindenkinek könnyen megbocsát Bár látszatra ártatlannak tűnhet, egy igazi ördög lakozik benne, a vérében van a szemtelenség.








Kang SoHee:
Egy nagyon aranyos, ártatlan lány, aki néha tud gonosz lenni, mert ha megbántják, azt duplán adja vissza.Jelenleg a koreai zeneművészeti egyetemen tanul, mindene a tánc. Mindenkivel kedves, és mindig mosolyog. Könnyen szerelmes lesz, ilyenkor sokat ábrándozik.













Choi RaRa:
Kedves,vicces és mosolygós lány.A sport az élete, csak a szerelmet helyezi a sport elé. Nagyon szereti a barátait...Nagyon élvezi az életet és minden hülyeségben benne van.









Misora Naomi (Mimi):
Kissé önfejű, de magabiztos lány, aki tele van szeretettel. A barátait imádja, rengeteg időt tölt velük. Nagyon ragaszkodó, ha egyszer megszeret egy fiút, nehezen ábrándul ki belőle.

Lee Hyun-sil (Silie):
Általában vidám típus, de néha vannak hangulatváltozásai. Imád pörögni, hülyülni, és bulizni..na meg karatézni. Egy sráccal sem járt még, ezért kissé félős. Szereti a barátnőit, és a tengert, a vizet. Eléggé fel van vágva a nyelve, ami a szívén, az a száján.

A fiúk:
A B1A4. GongChan, SanDeul, JinYoung, Baro és CNU. Örökké vidámak, hülyéskednek, szivatják egymást. Melletük sosem unatkozik az ember..

Heartsick~ 3.rész

-Ki az, aki nem szeret téged?- ismételte meg töprengve.- Beszéljek vele?- mosolyodott el.
-Ne- motyogtam- Meg..nem hinném, hogy használna.
-Annyira bunkó a srác?- folytatta JunHyung a faggatást.
-Nem, csak..ah mindedj- léptem el tőle.
-Pedig nekem elmondhatnád- hallottam a hangját- A barátod vagyok. De ha nem..hát nem.- ölelt át újból- azért..gondold át- hallottam a hangján, hogy elvigyorodott- elég nagy befolyásom van.
-Tudom- erőltettem egy mosolyt az arcomra, és megint elléptem tőle.
-Miért menekülsz előlem?- ráncolta össze a homlokát JunHyung.
-Őszintén?- néztem rá- Mert szerintem az őszinte választ nem akarod hallani- ráztam meg a fejem.
-De igen- lépett közelebb.
-Na jól van- sóhajtottam- nekem már úgy is mindedj.- Azért távolodom tőled, mert fáj. Mert tudom, hogy az öleléseid csak barátiak. Hogy semmi több érzelem nincs bennük. Érted? Minden egyes ölelésnél reménykedek, de hiába. SZERETLEK YONG JUNHYUNG!- kiabáltam az utolsó mondatot.A hirtelen jött bátorságom elhagyott, és zavaromban a bakancsomat kezdtem tanulmányozni. JunHyung nem szólt semmit, csend telepedett közénk.

-Na!- szólaltam meg rekedt hangon- mondj már valamit- toporzékoltam- ha utálsz mostantól, mondd meg. Ha nem akarsz többet szólni hozzám, mondd meg!

Ráemeltem a tekintetem, és a boldogságtól csillogó szempárba néztem. Egy szót sem szólt, csak bámult rám, és ez nagyon idegesített.- Mondj valamit!- kiáltottam rá. Lassan kinyújtotta a kezét, és egy hirtelen mozdulattal magához húzva megcsókolt. A döbbenettől tágra nyílt szemmel hagytam, majd lehunytam a szemem, és átadtam magam a csóknak. JunHyun töbször egymás után megcsókolt, és csak akkor engedett el, amikor valami zörgést hallottunk a bokorból.

-Vannak itt farkasok?- suttogtam remegve. Junie védelmezően körém fonta a karjait és megrázta a fejét.

-Nem tudom.

-Sziasztook- lépett ki a bokorból ChanMi vigyorogva, az egyik kezében a telefonját tartva, a másik kezével HyunSeung kezét fogva- Gondosan dokumentáltam mindent- lengette meg a telefonját.

-Hát ti?- nézett JunHyung furán, majd tekintete ChanMi és Seungie összekulcsolt kezeire tévedt.

-Összejöttetek?- mosolyodtam el.

-Hát..- néztek egymásra zavartan- valami olyasmi- mondta ChanMi- és ti?

-Ne is tagadjátok- tette hozzá HyunSeung.

-Én nem tagadom- nyomott egy puszit JunHyung az arcomra, mire elöntött a pír.

- Én sem- suttogtam.

-Király- ölelt meg ChanMi szorosan, majd egy hógolyót nyomott a képembe.

-Héé- köpködtem havat- ezt visszakapod!- azzal kezdetét vette a csata..