-Csodaszép- lehelte Myeongdo, majd belekarolt barátjába. Folyamatosan nézte a tájat, a zöldellő fákat, a diót gyűjtögető mókust, aki nem ijedt meg, amikor elsétáltak mellette. Az őzet, akinek patája alatt ropogott az avar, miközben könnyed léptekkel beszökkent az erdőbe. A leveleken harmatcseppek csillogtak.- Mint a mesékben- susogta a lány megbabonázva.
-Meseszép lánynak meseszép hely- suttogta Taeyang Myeonie fülébe, mire a lány megborzongott, majd mosolyogva egy puszit nyomott barátja pirosló szájára. Taeyang viszont nem hagyta ennyiben, többször, egymás után megcsókolta Myeongdot, miközben beletúrt a lány hajába. Lassan, érzékien kóstolgatta barátnője ajkait. Mikor elváltak egymástól, YoungBae megsimította Myeonie arcát, és adott rá egy puszit. A lány elpirult, és inkább a földet kezdte pásztázni.
-Gyere- ragadta meg hirtelen Taeyang Myeongdo karját, és elkezdte maga után húzni.
-Várj- próbált lassítani a lány- hova megyünk?
-Kövess, és meglátod- terült szét YoungBae arcán egy huncut mosoly, és előresietett.
-Héé, várj meg- indult meg utána Myeonie, de elég nehézkesen haladt a térdig érő selyemfűben hosszú, fehér ruhájában. - Taeyang, állj meg- kiáltotta, miközben majdnem felbukott egy ártatlan kisnyusziban, de szerencsére visszanyerte az egyensúlyát.Szaladt YoungBae után, míg végül kiért egy rétre. Nem is igazán rét volt, inkább egy kis tisztás az erdő közepén. A nap csak ezen a helyen szűrődött, mivel itt nem nőttek akadályok, fák személyében. A tisztás közepén pedig ott állt Taeyang, mosolygós arccal. Amint Myeongdo odaért hozzá, azonnal magával szembe fordította, mindkét kezét levezette a lány derekára.
-Mire készülsz?- nézett barátjára Myeonie kérdőn.
-Hallgasd, és érezd át- suttogta YoungBae a lány fülébe. És ekkor Myeongdo meghallotta. Egy kismadár csivitelt vidáman az egyik tölgyfa ágán. Taeyang a kismadár daljának ütemére lágyan dülöngélni kezdett, miközben arcát Myeongdo hajába fúrta. A lány szívét is átjára a dallam, kezeit átfonta YoungBae nyaka körül, és lehunyta a szemeit.A madárka, mintha megérezte volna, hogy közönsége van, egyre szebb, és szebb dallamokat trillázott, érzelmesebbeket, boldogabbakat. Taeyang puszikkal lepte el barátnője nyakát, miközben testük összesimult, és úgy táncoltak. Myeongdot kirázta a hideg, mikor megérezte a fiú leheletét, majd ajkait a bőrén. Az őzek, akik ki szerettek volna jönni a tisztásra, megálltak az erdő szélén, és figyelték a párost. A méhecskék is zümmögtek, a virágokat a lágy szellő hajlongatta, miközben az egész erdő itta a mézédes virágillatot. Mint egy álom..
Taeyang kinyitotta a szemeit a kétszemélyes ágyában. Félretett egy hófehér párnát, és felült. Visszaemlékezett az álmára, és egy könnycseppet elmorzsolt a szeme sarkában. A baloldalára pillantott, ahol a másik személynek kellett volna feküdnie. De nem volt ott..Már régóta nem. YoungBae szíve összeszorult. Már mióta elment, de a fiú még azóta sem tudott kigyógyulni a betegségéből. A Myeongdo iránt érzett szerelemből. Taeyang az éjjeli szekrényéhez nyúlt, ahol egy bekeretezett kép állt. A kezébe vette, és szemügyre vette a fotót. Milyen régen is volt..A képen Myeongo épp egy hatalmas puszit nyom Taeyang arcára, aki mosolyogva néz a kamerába. YoungBae a melléhez szorította a képet. Már nem tudta megakadályozni, az érzelmek teljesen elöntötték, és azon kapta magát, hogy az ágyon fekve sír. Park Myeongdo elment…És nem tudta megakadályozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése