-Ébren vagy, jagiya?- kérdezte egy hang bársonyosan.
-Aha- ült fel Sookie a szemét dörzsölgetve. Kitörölte az álmosságot a szeméből, és mosolyogva nézett a még heverésző párjàra.
-Hogy aludtál?
-Köszönöm jól- felelte Sunggyu, és magához húzta a lányt- Na,és te?
-Hát..álmomban Hoya felrobbantott egy pezsgősüveget Woohyun fején.
-Ez jellemző rá- nevetett fel Sunggyu kissé álmosan, és egy puszit nyomott barátnője orrára.
-Kérsz reggelit?
-Farkaséhes vagyok- kelt fel gyorsan Ae-sook.
-Mint mindig- követte őt a fiú a fejét rázva.
Sookiet a konyhában találta, aki épp a tésztát kevergette a tálkában, és szórt rá egy kis fűszert.
-Nem lesz ez egy kicsit sok?- nézett Sunggyu furán Sookiera.
-Nem hinném. Max többet eszem- vonta meg a vállát a lány vigyorogva, és tett még egy adag tésztát a tányérjába.
-El fogsz hízni- adott a barátja egy puszit Sookienak, miközben a lány a kezébe nyomta a másik tálkát.
-Cöhh- húzta fel az orrát Ae-sook, és bement a nappaliba.
-És mára mi a terv?- kérdezte Sunggyu, miközben lehuppant a kanapéra Sookie mellé.
-Bem tufom- pakolt a lámy a szájába még tésztát. Sunggyu egy óvatlan pillanatban elkapta az egyik szál végét, és amikor Ae-sook megpróbált azt beszippantani, találkozott a szájuk. De azután egy jó ideig nem is akartak elválni.
-Megeszlek reggeli- motyogta a fiú a csókba.
-Nem mered..te kis kannibál- mondta Sookie tejbetök vigyorral.
-Majd legközelebb. Már nem vagyok éhes.
-Jó kifogás. De mit akarsz csinàlni?
-Elmehetnénk valahova..- körözgetett Sunggyu az ujjával a kanapén.
-Jó ötlet- bólogatott Sookie csillogó szemekkel.
-És hova?- vette elő Sunggyu a telefonját- Étterem? Bár? Fogadás?
-Sunggyu-szólt gyorsan közbe Ae-sook, mielőtt a fiú még jobban túlzásba vinné- Inkább..elmehetnénk a parkba sétálni.
-A parkba..màrmint..a belvárosba?- pislogott a srác nagyokat.
-Igen.
-De..mi van, ha felismernek?- kérdezte a fiú tétovázva.
-Felveszel valamilyen kalapot vagy napszemcsit, ami eltakarja az arcod- ismertette Sookie.
-Ha ezt akarod..- ölelte meg Sunggyu, és egy puszit nyomott a fejére.
-De jó. Köszönöm- adott csókot Sookie a fiúnak.
-Ha a kiadó megtudja, ebből nagy baj lesz- rágta Sunggyu a szája szélét, miközben Ae-sook elszaladt, hogy felöltözzön.
-Tessék- nyomott Sookie a fiú kezébe egy fekete-rózsaszín napszemüveget, és egy kockás kalapot.
-Na, hogy áll?- próbálta fel a fiú rögtön a kalapot, és a tükörhöz lépett.
-Mint Jacko- töprengett Ae-sook, az állát a kezébe támasztva.
-És Jacko bejön neked?- kacsintott Sunggyu Sookie felé.
-Igen, de te jobban- húzódott a lány szája mosolyra.
-Helyes válasz- bólintott a fiú- Mehetünk?
-Aha- rángatta fel a làbára Ae-sook a cipőjét,majd kiléptek a házból a napsütésre. A szél lágyan ringatott pár falevelet, és a Napot időnként eltakarta egy-egy bárányfelhő. Sunggyu és Ae-sook kézenfogva sétáltak a parkig, de a fiú nem tudott igazán feloldódni. Ide-oda pillantgatott, fotósoktól félve.
-Sunggyu- simította meg Sookie barátja karját- ha rosszul érzed magad, hazamehetünk.
-Nem, nem kell- rázta meg a srác a fejét- Inkább üljünk le valahova.
-Biztos?- nézett Ae-sook aggódva.
-Igen- bólintott Sunggyu.
-De..
-Semmi de. Ülj ide- mutatott a fiú egy padra, majd meg sem várva barátnője reakcióját, lecsüccsent, és Sookiet az ölébe húzta. A lány fejét Sunggyu vállára hajtotta, és behunyta a szemeit. A fiú mosolyogva nézett rá, és a pillantása elidőzött Ae-sook szép arcán. Kisimított a lány szeméből néhány tincset, majd adott az orrára egy puszit. Miközben előrehajolt, a szemüvege lecsúszott az orráról, és a földön landolt, de akkor még nem igazán foglalkozott ezzel. Akkor meghallott hirtelen egy óvatos hangot.
-Sunggyu oppa?- nézett rá egy 5-6 éves kislány.
-Mi..? Izé..nem- rázta meg a fiú zavartan a fejét.
-Sookie, kelj fel- suttogta fojtott hangon barátnőjének, miközben ideges pillantásokat vetett a kislányra.
Sookie kinyitotta a szemét, majd értetlenül nézett Sunggyura.
-Mennünk kène- tátogta szinte némán a fiú, miközben mindketten felálltak.
-Egyetértek- nézett Sookie a gyerekcsoportra, ami körülvette őket.
-Háromig számolok- sziszegte Sunggyu- Egy... Kettő..Három! Futás!- kiáltotta, majd megragadta barátnője kezét, megindult. A kislányok visítva követték őket.
-Gyertek vissza!!- kiáltott az óvónőjük, de a gyerekek meg sem hallották. A nő sóhajtott, és utánuk eredt.
-Még mindig..követnek?- lihegte Sunggyu, miközben megálltak egy étterem előtt, hogy kifújják magukat.
-A..aha. Nyomás- ragadta meg Sookie barátja karját, és tovább rohantak.
-Mindjárt otthon leszünk- mondta a lány futás közben.
-Pihenjünk- javasolta Sunggyu fáradt hangon.
-Jó- azzal beugrottak az egyik parkoló autó mögé.
-Figyelj- nézett a fiú Ae-sookra- én..szerintem..
-Szerintem is- bólintott Sookie, tudta, hogy Sunggyu mire gondol- Menj!- lökte ki a fiút a kocsi mögül. A gyerekek azonnal körbevették, és képet/ autogrammot követeltek tőle. Az óvónéni is befutott, és először jól le akarta szidni a gyerekeket, de miután látta, hogy Subggyu is velük van, inkább megnyugodott. Közben Ae-sook óvatosan hazaosont egy mosollyal az arcán. Fáradtan dőlt le az ágyra, és várt. A percek csigalassúsággal teltek, de Sookie türelmes volt. Hallgatta az éjjeliszekrényen heverő óra eyenletes kattogását. Végre kinyílt az ajtó, és Sunggyu lépett be rajta. Lefeküdt barátnője mellé, és átölelte.
-Sajnálom- szólalt meg Ae-sook- az én hibám. Miattam mentünk a parkba- verte a saját fejét ököllel.
-Normális vagy?- nézett rá a fiú megbotránkozva- Ez volt életem eddigi legizgalmasabb randija- vigyorodott el.. A következő pillanatban visítva szólalt meg a csengő. Sookie kimàszott szerelme karjaiból, És az ajtóhoz sietett. Jobban mondva rohant, ugyanis az a valaki ráakaszkodott a csengőre, és folyamatosan nyomkodta.
-Megyek már!!- azzal szélesre tárta az ajtót, amin Sungyeol rontott be, és már el is tűnt a fürdőszobàban.
-Ennyire sürgős volt?- nevetett Sunggyu, aki szintén látta az egész jelenetet.
-Az előző utca sarkától idáig rohant- lépett be Woohyun az ajtón, mögötte meg Hoya.
-Ja, és fel is lökött- dörzsölte meg a fiú a karját, magát sajnàlva.
-Nem is igaz- jött vissza Sungyeol, úgy tűnt, sikeresen elvégezve a dolgát- te botlottál meg.
-Neeem, mert te voltál- bizonygatta Hoya. Amíg ők egymást ,,ölték" , Woohyun Sunggyu-ék felé fordult.
-És..csináltatok ma valami érdekeset?
-Háát..úgy is lehet mondani- nézett össze a pár.
-Beavattok?- mászott a képükbe a fiú kiváncsi arccal.
-Persze- azzal leültek a kanapéra. Hoya meg Sungyeol ölébe az egyik fotelbe.
-Na, szent a béke?- nézett rájuk Sookie gyanakvóan.
-Náluk? Soha- legyintett Sunggyu, azzal mesélni kezdtek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése