-Sziasztoook- dobtam le a táskám a földre, és végigfeküdtem
a kanapén.
-Mizu?- csüccsent le mellém HyunSeung.
-Nem sok. A barátnőm lemondta a délutánt, mert a pasijával lesz. Legalább szólhatott volna- biggyesztettem le a számat.
~Tökéletes..-gondolta HyunSeung, majd felállt, és kiment a konyhába. Volt egy erős megérzése, hogy a maknae-t ott találja. És nem is tévedett. DongWoon a fél testével már a hűtőben volt, és kaja után kutatott. Seungie odalopakodott mögé, majd a mutatóujjával belebökött a fiú oldalába.
-Ki az?- pördült meg Woonie villámsebesen.
-Jang HyunSeung- hajolt meg a srác illedelmesen, majd DongWoon füléhez hajolt, és súgott neki valamit.
-Neeem- fehéredett le a fiú- Nem merem- rázta meg a fejét.
-De igen. Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget- magyarázta Seungie.
-Nem- makacsolta meg magát a maknae.
-Ha így állsz hozzá, akkor nem is érdekel igazából.
-Kit nem érdekel mi?- dugta be YoSeob a szöszke fejét az ajtón. HyunSeung neki is elmagyarázta a helyzetet, mire Seobie DongWoonra nézett.
-De hát te is akarod..akkor meg miért nem mered?- vakarta meg a fejét.
-Mert mi van ha nemet mond?- aggodalmaskodott Woonie.
-Akkor nemet mond. Nem dől össze a világ. Na indíts- tolta ki a hadonászó fiút az ajtón, YoSeob meg követte őket.
Hallottam valami hangoskodást a konyha irányából, de nem igazán törődtem vele. Elővettem a zenelejátszóm, és bekapcsoltam. Természetesen Beast-et, a You-t.
I’m gonna make you love me..
-Mizu?- csüccsent le mellém HyunSeung.
-Nem sok. A barátnőm lemondta a délutánt, mert a pasijával lesz. Legalább szólhatott volna- biggyesztettem le a számat.
~Tökéletes..-gondolta HyunSeung, majd felállt, és kiment a konyhába. Volt egy erős megérzése, hogy a maknae-t ott találja. És nem is tévedett. DongWoon a fél testével már a hűtőben volt, és kaja után kutatott. Seungie odalopakodott mögé, majd a mutatóujjával belebökött a fiú oldalába.
-Ki az?- pördült meg Woonie villámsebesen.
-Jang HyunSeung- hajolt meg a srác illedelmesen, majd DongWoon füléhez hajolt, és súgott neki valamit.
-Neeem- fehéredett le a fiú- Nem merem- rázta meg a fejét.
-De igen. Nem hagyhatod ki ezt a lehetőséget- magyarázta Seungie.
-Nem- makacsolta meg magát a maknae.
-Ha így állsz hozzá, akkor nem is érdekel igazából.
-Kit nem érdekel mi?- dugta be YoSeob a szöszke fejét az ajtón. HyunSeung neki is elmagyarázta a helyzetet, mire Seobie DongWoonra nézett.
-De hát te is akarod..akkor meg miért nem mered?- vakarta meg a fejét.
-Mert mi van ha nemet mond?- aggodalmaskodott Woonie.
-Akkor nemet mond. Nem dől össze a világ. Na indíts- tolta ki a hadonászó fiút az ajtón, YoSeob meg követte őket.
Hallottam valami hangoskodást a konyha irányából, de nem igazán törődtem vele. Elővettem a zenelejátszóm, és bekapcsoltam. Természetesen Beast-et, a You-t.
I’m gonna make you love me..
HyunSeung egy határozott mzdulattal megállította előttem
DongWoon-t majd kissé előrelökte, és várakozóan nézett rá. Érdeklődve figyeltem
őket. A vörös arcú Wooniet, YoSeobot,
aki magában mondogatta, hogy ,,fightning DongWoon,, és a várakozó, türelmetlen
HyunSeungot. A maknae vett egy mély levegőt.
-Figyelj..-kezdte- Van valami programod..mára?- nyögte ki.
-Nincs- csavargattam egy hajtincsemet.
Woonie egy pillanatra hátranézett HyunSeungra, aki bólintott.
-És..eljönnél velem sétálni?- folytatta felbátorodva.
-Okéé- bólogattam mosolyogva- Mikor?
-Negyed óra múlva?
-Rendben- azzal beviharzottam a szobámba. Amint eltűntem, DongWoon beleboxolt a levegőbe.
-Igeeen- azzal YoSeobbal együtt ugrálni kezdett.
-Na látod, hogy nem kellett volna izgulni- jegyezte meg Seungie fontoskodva.
-Igazad volt- sóhajtotta Woonie.
-Mint mindig- vigyorgott a fiú.
-Na és merre megyünk?- kiváncsiskodtam, miközben DongWoonal egymás mellett lépkedtünk.
-A kikötő megfelel?- ajánlotta fel.
-Persze- vontam meg a vállam. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk, és a hajók mellett sétálgatva beszélgettünk, és ekkor döbbentem rá, hogy én mennyire imádom ezt a fiút. Persze nem szerelemből, de akkor is. A humora, a kisugárzása..minden. Egyszer hirtelen megcsúsztam valami zöld moszaton (fúúúj), és majdnem beestem a tengerbe. Igen, majdnem, mert DongWoon reflexből elkapta a kezem, és még idejében visszarántott.
-Húú, kamsa- lihegtem. Ő csak elmosolyodott, majd továbbindultunk, a szívem meg hevesen kalapált. Ugyanis Woonie továbbra is fogta a kezem, és úgy tűnt, hogy észre sem vette. Természetesnek találta.
-Őmm- köhintettem- Azt hiszem..most már nem kell fognod a kezem- mondtam halkan.
-ÚÚ, bocsi- kapta el gyorsan a kezét, majd zsebrevágta, é lesütötte a szemeit. Akárcsak én. Így mentünk egymás mellett, de egyikünk sem szólt a másikhoz. Mi a francért szóltam neki, hogy engedje el a kezem? Én hülye! Legszívesebben fejbevágtam volna magam.
-Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni- suttogta DongWoon alig hallhatóan.
-Semmi baj- ráztam meg a fejem, majd óvatosan elmosolyodtam.- Igazából..nem is volt baj.
-Komolyan?- döbbent le a fiú.
-Komolyan- azzal megfogtam a kezét, és a szemébe néztem. Annyira csillogott, és annyi vidámságot tükrözött..Egyből görcsbe rándult a hasam. Pedig még sosem voltam szerelmes.
Woonie szorosan átölelt, én pedig a fejem a mellkhasának támasztottam.
-Szeretlek- susogta a fülembe, mire borzongás futott végig a testemen, és mégjobban magamhoz szorítottam. Legszívesebben leállítottam volna az időt, ott abban a pillanatban.
-Soha ne engedj el többé- kértem.
-Nem foglak- azzal puha ajkaival megérintettem az én ajkaimat..
-Figyelj..-kezdte- Van valami programod..mára?- nyögte ki.
-Nincs- csavargattam egy hajtincsemet.
Woonie egy pillanatra hátranézett HyunSeungra, aki bólintott.
-És..eljönnél velem sétálni?- folytatta felbátorodva.
-Okéé- bólogattam mosolyogva- Mikor?
-Negyed óra múlva?
-Rendben- azzal beviharzottam a szobámba. Amint eltűntem, DongWoon beleboxolt a levegőbe.
-Igeeen- azzal YoSeobbal együtt ugrálni kezdett.
-Na látod, hogy nem kellett volna izgulni- jegyezte meg Seungie fontoskodva.
-Igazad volt- sóhajtotta Woonie.
-Mint mindig- vigyorgott a fiú.
-Na és merre megyünk?- kiváncsiskodtam, miközben DongWoonal egymás mellett lépkedtünk.
-A kikötő megfelel?- ajánlotta fel.
-Persze- vontam meg a vállam. Egy kis idő múlva meg is érkeztünk, és a hajók mellett sétálgatva beszélgettünk, és ekkor döbbentem rá, hogy én mennyire imádom ezt a fiút. Persze nem szerelemből, de akkor is. A humora, a kisugárzása..minden. Egyszer hirtelen megcsúsztam valami zöld moszaton (fúúúj), és majdnem beestem a tengerbe. Igen, majdnem, mert DongWoon reflexből elkapta a kezem, és még idejében visszarántott.
-Húú, kamsa- lihegtem. Ő csak elmosolyodott, majd továbbindultunk, a szívem meg hevesen kalapált. Ugyanis Woonie továbbra is fogta a kezem, és úgy tűnt, hogy észre sem vette. Természetesnek találta.
-Őmm- köhintettem- Azt hiszem..most már nem kell fognod a kezem- mondtam halkan.
-ÚÚ, bocsi- kapta el gyorsan a kezét, majd zsebrevágta, é lesütötte a szemeit. Akárcsak én. Így mentünk egymás mellett, de egyikünk sem szólt a másikhoz. Mi a francért szóltam neki, hogy engedje el a kezem? Én hülye! Legszívesebben fejbevágtam volna magam.
-Még egyszer szeretnék bocsánatot kérni- suttogta DongWoon alig hallhatóan.
-Semmi baj- ráztam meg a fejem, majd óvatosan elmosolyodtam.- Igazából..nem is volt baj.
-Komolyan?- döbbent le a fiú.
-Komolyan- azzal megfogtam a kezét, és a szemébe néztem. Annyira csillogott, és annyi vidámságot tükrözött..Egyből görcsbe rándult a hasam. Pedig még sosem voltam szerelmes.
Woonie szorosan átölelt, én pedig a fejem a mellkhasának támasztottam.
-Szeretlek- susogta a fülembe, mire borzongás futott végig a testemen, és mégjobban magamhoz szorítottam. Legszívesebben leállítottam volna az időt, ott abban a pillanatban.
-Soha ne engedj el többé- kértem.
-Nem foglak- azzal puha ajkaival megérintettem az én ajkaimat..

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése