-Vége a sulinak! Vége a sulinak!- skandálta folyamatosan mosolyogva. Lee Seunghyun, azaz Seungri vigyorogva tolerálta barátnője kitörő boldogságát, kézenfogta a lányt, és együtt lerohantak a Han partjára. Sung Young leheveredett a fűbe, és az eget kémlelte, Seungri pedig megtapogatta a zsebét, ahol a jegygyűrű lapult. Már fél éve erre a pillanatra várt. Sung Young befejezte az iskolát, és így végre megkérhette a kezét! Izgatottan dörzsölte meg az arcát, miközben közelebb ment a vízhez, és felugrott az egyik partmenti sziklára. A vizet kémlelte, és közben ábrándozott. Az esküvőről, Sung Young hófehér ruhájáról, ahogy mindketten kimondják az igen-t..A gondolataiból két kéz zökkentette ki, amelyek eltakarták a szemeit.
-Na, ki vagyok?- suttogta egy hang a fülébe.
-Hmm...-tettetett Seungri gondolkozást.- nem tudom. Ki az?
-Ne add már fel ilyen könnyen- háborodott fel a hang.
-Ezer körül is felismerem a hangodat, te lány- fordult meg Seungri, és megpuszilta barátnőjét.
-Júj, valamit mindig is ki akartam próbálni- mondta Sung Young csillogó szemekkel, mire a fiú kérdőn nézett rá. A lány nem válaszolt, ehelyett kiállt a szikla szélére, és mindkét karját kinyújtotta oldalra, miközben a lágy szél fújta az arcát. Seungri pár másodperc után kapcsolt, szorosan a lány mögé állt, és ujjait rákulcsolta Sung Young-éra. Így álltak percekent keresztül, lehunyt szemekkel. Seungri elérkezettnek látta ezt a percet. Elengedte a lány kezét, és a zsebébe nyúlt.
-Sung Young...valami fontosat szeretnék mondani- kezdte, felpillantva a lányra. Jobban mondva a lány hűlt helyére.
-Sung Young! Édesem!- kiáltott fel a fiú, és aggódva nézett körül. Egyszercsak valami bugyborékolást hallott a víz irányából, és elhaló hangokat.
-Seungri. Segíts..- a fiú megpillantotta barátnője ernyedt testét a vízben. Egy percig sem habozott, a lány után vetette magát. Fél karjával átölelte a félig ájult Sung Youngot, és gyorsan kifelé kezdte húzni. Lefektette a partra, és kapkodva megmérte a lány pulzusát. érezte, hogy Sung Young szívverése lelassul.
-Istenem, segíts meg- kulcsolta össze a kezeit Seungri. oldalra pillantott, és meglátta a lány táskáját a homokban heverni. Elkezdte keresni benne a telefont, és igyekezett nem törődni a keze remegésével. Nagy nehezen beütötte a mentők számát, és idegesen nézett a barátnőére, amíg felvették a telefont. A mentő megnyugtatta, és elmondta neki, hogy hogyan hajtsa végre a szájból-szájba lélegeztetést. Végül pedig megígérte, hogy amint tudnak, igyekeznek a helyzínre, majd letette.
-Még sosem csináltam ilyet- hajolt Seungri feszülten Sung Younghoz. Végül vett egy nagy levegőt, és az ajkaival megérintette a lány ajkait. Ezt megismételte néhányszor, de nem használt. A fiú a haját tépte, és már remegett.
-Mi lesz most?- susogta idegesen. Seungri élete legrosszab 3 perce után a mentők sebesen szirénázva megérkeztek. Amíg Sung Youngot feltették egy hordágyra, az egyik mentő Seungrivel beszélt.
-Gratulálok. Túl fogja élni, hála önnek- mondta.
-Hála az égnek- sóhajtott a fiú megkönnyebbülten.
Mindketten beszálltak a mentőautóba. A férfi előre, míg Seungri hátra barátnője mellé, és a kórházba vezető úton végig fogta a lány jéghideg kezét.
-Minden rendben lesz- ismételgette, leginkább magának. Sung Young néha felköhögött, de ez most a fiút nem igazán zavarta. Életjelnek vette a lánytól...
*A kórházban... *
Seungri ki sem mozdult a kórteremből, egész nap csak Sung Youngot figyelte. Az egész BIGBANG eljött meglátogatni a lányt, és hogy barátjuknak hozzanak valami ételt.
-Köszi- intett ilyenkor Seungri, és csak letette maga mellé a kaját a többi mellé. Egy falatot sem bírt enni a gombóc miatt, ami a torkában volt. csak figyelte Sung Young egyenletesn szuszogását, és hallgatta a gépek pittyegését...
*Két nap múlva..*
Sung Young álmosan nyitotta ki a szemét, de egyből vissza is csukta, mert éles fény vakította el.
-Felébred!- hallott egy örömkiáltást az imádott fiújától.
-Seungri? Te vagy az?- kérdezte a lány, és most, hogy a szeme hozzászokott a fényhez, körbenézett. Fehér kórterem, gépek, fürkésző orvos tekintete, na és persze Seungrié.
-Igen, én vagyok- kezdte puszilgatni a fiú Sung Youngot.
-Hogy érzi magát?- érdeklődött az orvos kedvesen.
-Már jobban- mosolyodott el a lány, és ez a mosoly melegen járta át Seungri szívét.
-Akkor szerintem délután haza is engedhetjük- nézett bele az orvos a papírjaiba, majd kiment. Seungrinek gyorsan kellett cselekednie. Ezúttal semmi nem húzhatta keresztül a számításait.
-Park Sung Young- mondta, mire a lány a nagy szemeivel rápillantott. A fiú nagyot nyelt, de erőt gyűjtött, és folytatta- Hozzám..hozzám jönnél feleségül?- vette ki a gyűrűt a zsebéből.
-Igenigenigen- Sung Young fején egy hatalmas vigyor terült szét, miközben Seungri felhúzta az ujjára a gyűrűt, majd megpuszilta a kezét. lerántotta Seungrit maga mellé az ágyra, és szorosan hozzábújt. A fiú belepuszilt a lány hajába, átölelte, és így merültek álomba..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése