-Idióta szundi üzemmód- dünnyögte, miközben a menüben keresgélte az ,,ébresztőóra,, menüpontot. Végre sikerült kikapcsolnia, de amíg azzal szöszmötölt, elszaladt az idő, így kénytelen volt felkelni.
-Idióta suli- nyafogott, miközben a ruhái között keresgélt.
-Kislányom, kész vagy már?- kiáltott Mrs. Shin, Ae édesanyja.
-Egy perc- mondta a lány, miközben próbált belebújni csíkos pólójába- Kész vagyok- jelent meg, majd lesietett a lépcsőn az anyjához, fekete tincsei repkedtek az arca körül.
-Itt az uzsonnád- nyomott Mrs. Shin a kezébe egy szendvicset.
-Köszi- gyömöszölte bele Ae a táskájába, majd egy gyors puszival elköszönt, mivel már késésben volt. Az utat az iskola felé futva tette meg, de ott elszállt minden reménye. Egy diák sem álldogált az iskola előtt, sem az aulában.
~Nemáár! Még sosem késtem- szontyolodott el, miközben felfelé rohant a lépcsőn. Berontott a termébe, hangos zihálás közepette bocsánatot kért a tanártól, miközben az egész osztály őt figyelte. A tanár szerencsére jó fejnek bizonyult, mivel csak legyintett, és a helyére parancsolta, majd a naplóban átírta a hiányzást késésnek. Ae-cha megkönyebbülten sóhajtott egyet, majd hátrasétált, és levágta magát az utolsó előtti padba, Lee GiKwang mellé.
-Szia- tátogta a fiúnak, majd elővette a rajzfüzetét, majd -ügyet sem vetve arra, hogy óra van- elkezdett firkálgatni.
-Pszt- bökte meg GiKwang a lány vállát, és egy fecnit tolt elé.
-Mit rajzolsz?
Ae-cha megvonta a vállát, és odatolta a fiú orra elé a füzetet, mire Kiki eltátotta a száját. A rajzon egy lány állt lehajtott fejjel, szeméből potyognak a könnyek, kezében egy szál rózsával.
-Hűű- írta- Ügyes vagy.
-Nem is, de köszi- mosolygott Ae, erre Kiki mélyen elpirult.
-Shin kisasszony- köszörülte meg hirtelen a tanàr a torkát- Lenne szíves figyelni? A fontos ügyét GiKwanggal pedig legyen szíves szünetben elintézni- ezzel az osztályban általános derültséget keltett.
A szünetben Ae-cha a teremben maradt, bevárta barátnőjét, Myeongdot, aki
a pakolás lassúsági világbajnoka lehetett volna. Unottan ácsorgott Myeonie mellett, és közben Hyun-sil is befutott, kezében két gőzölgő melegszendviccsel. Egyiket Ae-nek adta, majd felült egy padra, és miközben eszegetni kezdte a saját szendicsét, kérdőre vonta Ae-chat.
-Na? Mi volt?- kérdezte izgatottan.
-Mi mi volt?- lepődött meg a lány.
-GiKwanggal. Mit leveleztetek?- erre Myeongdo is beszállt, és már ketten figyelték Ae-t.
-Az utolsó padból ennyire jól látni mindent?- fújtatott Ae-cha- Amúgy semmi különös. Megkérdezte, hogy mit rajzolok, és én megmutattam.
-Ajj- bigyesztette le Silie csalódottan.
Ae először furán nézett rá, azután leesett neki.
-Fuuuj, dehogyis. Ne gondolj semmi rosszra- rázta meg hevesen a fejét.
-Naaa- mondta Myeongdo- hiszen Kiki aranyos, kedves és még jól is néz ki- bizonygatta.
-Akkor sem- nyújtotta ki a nyelvét Ae- Soha.
Ekkor hirtelen Silie felsikoltott, mire mindketten odakapták a fejüket. Hyun-sil leégette a nyelvét, és a száját legyezgette.
-Mindig ez van- bosszankodott Silie, miközben Ae odadobott neki egy üveg vizet, hogy igyon..
A tanórák unalmasan teltek el, kivéve talán azt, hogy Ae-cha kapott egy szaktanárit, mivel elaludt töriórán. Kiki erre fejcsóválva, rosszallóan nézett a lányra, aki nem bírta állni ezt a pillantást, és a lenézést, ami abban volt, így a nap hátralevő felében nem szólt a fiúhoz. Akinek meg ettől lett rossz kedve, így amikor felszólították, hogy oldja meg hangosan a matekpéldát, csak makacsul hallgatott. Ezért meg ő kapott órai munka egyest. Úgy hogy a tanórák ilyen vidám hangulatban teltek el. Az utolsó, megváltást jelentő csengő megszólalt. A diákok áradata kihömpölygött az iskolába.
-Ez meg hova rohan?- nézett Myeondo kérdőn GiKwang után, aki köszönés nélkül futott le a lépcsőn. Ae csak megvonta a vállát, oda se bagózott. Mintha egy kicsit haragudott volna a fiúra. Mintha...
-Na és mi a tervetek mára?- érdeklődött Hyun-sil.
-Holnap föcidoga. Topográfia- húzta el Ae-cha a száját.
-Bakker, tényleg- csapott a homlokára Myeonie- Akkor én rohantam- gyorsan megölelte barátnőit, majd lesietett a lépcsőn, és elnyelte a diáktömeg.
-Szerintem én is megyek- mondtaSilie- Ezt a dogát muszáj megírnom jóra, különben megvág föciből- rágta a szája szélét.
-Persze menj csak- azzal elköszöntek egymástól, és elindultak két ellenkező irányba...
Ae gondolatiba merülve baktatott a házuk felé. Megszokásból kinyitotta a postaládájukat, hogy megnézze, jött-e levél. Levelet nem talált, viszont ahogy keresgélt,valami megszúrta a kezét. A vért leszopogatva az ujjáról húzta ki a másik kezével a vörös rózsát.
-Ez meg..?- forgatta a kezei között, és észrevett egy papírdarabkát a szirmok között.
Saranghae Ae-cha - állt a papíron. Ae-cha szíve megdobbant.
~Vajon ki küldhette?- töprengett magában, miközben bement a házukba.
-Anyaaaa!- kiáltotta- Nem láttad a postást ma?
-Neked is szia-jött ki az anyja a konyhából- Amúgy nem. Miért? Mi az a kezedben?- fürkészte lányát, aki erre gyorsan a háta mögé rejtette a rózsát.
-Semmi- hebegte, majd villámgyorsan felslisszolt a szobájába. Ott egy vázába rakta a v, majd hanyatt dőlt az ágyán, és egyre csak a papírfecnit nézte.
~ De jó lenne, ha.. Álljunk csak meg! Kinek örülne? Kikinek? Dehogyis...Akkor Seunghyun- a lány szíve megdobbant.
~De hiszen...ő utál engem- a szája lefelé gördült. Egy hirtelen elhatározásból felpattant, és leült földrajzot tanulni. Bárki is a rózsaküldő, most nem akart ezzel foglalkozni. Inkább minden idegszálával Európa topográfiájára koncentrált..
*Másnap reggel az iskolánál*
Ae és Silie az aulában vártak Myeoniera. Mikor a lány megérkezett, Ae-cha szúrósan nézett rá.
-Hol voltál?- kérdezte, izgatottan toporogva.
-Mindig ilyenkor jövök- csodálkozott Myeongdo.
-Na mondd már!- sürgette Silie Ae-t, majd Myeoniehoz fordult- Már reggel óta valami fontosat akar mondani, csak nélküled nem akarta elkezdeni- ismertette.
-Ahaaa- bólogatott a lány, majd Ae ragadta magához a szót.
-Képzeljétek..-kezdte- Valaki tegnap ezt dobta a postaládába- vette elő a rózsát, a levéllel együtt.
-Huuuuu- kábé ez volt Hyun-sil reakciója. Myeongdo viszont kiváncsian fürkészte a lapot.
-Nem ismered fel a kézírást?- kérdezte végül.
-A-a - rázta meg Ae a fejét.
-És szerinted ki lehet az?- kérdezte Silie.
-Passz- mondta Ae-cha.
-Ééés..ha GiKwang küldte?- bökte oldalba a lányt Myeongdo.
-Akkor már inkább Seunghyun- fintorgott Ae-cha.
Csengetésig találgattak, csak repkedtek az egyre elképesztőbb tippek (Silie erős meggyőződése, hogy a 60 éves portásbácsi a titkos hódoló), majd csengetéskor besétáltak a termükbe.
Ae-cha megint beült Kiki mellé, aki az érkezésére elfordult, és inkàbb kifelé bámult az ablakon.
-De szép is az élet- motyogta Ae...
A következő óra föci volt. Ami egyenlő volt a dogával. Szünetben mindenki a teremben maradt, és a puskáját próbálta észrevélten helyre rejteni. A tanár pontosan érkezett, csengetésre.
-20-20 helyet diktálok. A csoport, B csoport. Akit puskázáson kapot, automatikusan egyest kap- Ae hallotta, ahogy Hyun-sil összeszorítja a fogait. Gyorsan hátrafordult hozzá.
-Fightning! ....
Órák után az egész osztály letörten kullogott ki a suliból. Persze, hogy a földrajzdoga volt az oka. Senki nem tudott puskázni, így a legtöbben csak a tolluk végét rágcsálták egész órán.
-Hogy ment?- érdeklődte Ae Silietől.
-Megvan a kettes- vigyorgott a lány.
-Az jóóó- ölelte meg Myeonie barátnőjét.
-Na és szerinted ma is kapsz valamit a titkos hódolódtól?- cukkolta Hyun-sil Ae-chat.
-Remélem csokit- vágta rá a lány- Éhen halok.
És nem is sejtette, hogy beletrafált. A postaládában ezúttal egy doboz bonbon volt, rajta a felirattal.
Jó étvágyat! :3
Ae a szobájában ült, a bonbont majszolgatva. Csodálkozva vette tudomásul, hogy pont a kedvencéből kapott. Nem tehetett róla, de kezdte megkedvelni ezt a titokzatos idegent..
Napok teltek el így..Ae-cha egy-egy elejtett mondata a suliban,hogy éppen mit szeretne, és az délutánra már is a postaládában landolt. Ae-nek elege lett. Segítséget kellett kérnie. De...kinek van sok kapcsoltata ?
~Megvan- ugrott be neki. GiKwang.
Osztályfőnöki órán írt a fiúnak egy levelet, amit átcsúsztatott neki.
Tudom, hogy mostanában nem igazán beszélünk egymással , de..nem segítenél nyomozni? :$
Kiki először Ae szemébe nézett, majd ráfirkantotta a választ.
Persze :3 miben?
Ae-chanak megremegett a keze, ahogy a két szót olvasta. Nem is az volt neki furcsa, hanem a smiley. ,,Jó étvágyat! :3" A levélben is pont ilyet írtak!
~Na és?- próbálta magát nyugtatni.- Rengetegen írnak ilyet. Biztos csak véletlen.
Na..-írt vissza- Arról van szó, hogy valaki már napok óta küldözget nekem virágot, sütit..Nem tudod véletlenül, hogy ki lehet az?
Ae lélegzetvisszafolytva figyelte a fiú arcát. Most elárulhatja magát! De hiába. Kiki arca kifejezéstelen maradt, úgy írt.
Nekem ezt honnan kéne tudnom?
Hát..nem tudom. Te sok mindenkit ismersz..És gondoltam..Hátha..
GiKwang mosolyogva figyelte a lány enyhén zavart sorait.
Amúgy tényleg tudom :3- erre Ae-chanak hevesebben kezdett verni a szíve.
És...megmondod, hogy ki az?
Hát...megígértem, hogy nem mondom el senkinek.
Naaa lécci- Ae nagy kutyaszemeket meresztett Kikire.
Jól van...Seunghyun volt.- és kész, ennyi. Ae-t kiverte a víz, remegett a keze, és a mosoly lemoshatatlan volt az arcáról. Szünetben megragadta barátnői karjait, és kiráncigálta őket az udvarra.
-Mi a...?- rántotta ki magát Hyun-sil a szorításból- Mi a bajod?
-Seunghyun..Seunghyun volt az- suttogta Ae. A lányoknak először nem esett le, miről van szó. Majd rosszallóan megrázták a fejüket.
-Ki mondta, hogy ő volt?- kérdezdezte Myeonie, előre sejtve sejtve a választ.
-Kiki- vonta meg a vállát Ae-cha.
-Tudtam. És miért hiszel neki? Mostanában eddig hozzád se szólt- mondta Silli, de Ae meg sem hallotta, ugyanis meglátta Seunghyun-t, és odasietett hozzá.
-Őő..van egy perced?- fékezett le a fiú előtt.
-Persze, mondd- felelte Seunghyun, és érdeklődve figyelte a lányt. Ae egy pillanatra elbizonytalanodott. És mi van, ha Silienek van igaza? Ha nem is ő volt az? De elhessegette ezeket a gondolatokat. Vett egy nagy levegőt, és folytatta.
-Szóval..néhány napja kaptam egy vörös rózsát. Nem..nem te voltál?- nyögte ki vörös arccal. Seunghyun zavartan megvakarta a tarkóját, majd a lányra nézett.
-Hogy jöttél rá?
-Vannak forrásaim..- vigyorgott Ae.
-Oh..és..akkor..eljössz velem valahova?- villantotr meg a fiú egy tízpontos mosolyt, ezzel levette Ae-t a lábáról.
-Ühüm- bólintott Ae-cha, erre Seunghyunnak felvidult az arca.
-Király! Délután megfelel?
-Persze, bármikor- vonta meg a lány a vállát- Majd hívj!- intett azzal nyugalmat erőltetett magára, és visszasétált a barátnőihez.
-Naaaaaaa?- kérdezte Silie izgatottan.
-Ő volt az- ujjongott Ae- és találkozom majd vele- újságolta.
-Szupiii- tapsikolt Myeonie lelkesen...
*Órák után...*
Ae, Myeonie és Silie az árkádok alatt ácsorogva beszélgettek. Hirtelen egy kéz kopogtatta meg Ae-cha vállát, mire a lány megpördült a tengelye körül, és Seunghyunnal találta szembe magát.
-Sziaaa- hebegte a lány- Hát te..mit keresel itt?- kereste a szavakat.
-Most ráérsz?
-Mooost?!
-Délután van- vigyorodott el Seunghyun.
-Az igaz- kapott Ae a fejéhez- Akkor...sziasztok!- nézett bocsànatkérő tekintettel barátnőire, akik mosolyogva intettek neki. Sőt,Silie még kacsintott is. Erre Ae csak megrázta a fejét, majd Seunghyun mellé lépett és együtt sétáltak el...
*Ae otthonában*
Ae-cha az ágyán feküdt, és a plafont bámulta.
~Ajjaj..ha így folytatom tovàbb, beleesek Seunghyunba.
A fiú nagyon aranyos volt vele, és haza is kísérte a ,,randijuk,, után. De egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki olyan nagyon szerelmes Ae-be.
~Furcsa..- gondolta a lány magában.- Na majd biztos később mutatja ki..
Reggel a telefonja csipogására kelt fel.
Egy új üzenet- írta a készülék. Ae a szemét törölgetve megnyitotta.
Nagyon jól éreztem magam veled tegnap..Ma délután ismétlés? :3
Persze- írt vissza Ae kapkodva. Ezaaaz- dőlt el az ágyán a telefonját magàhoz szorítva.
*A suliban*
-Mi volt?- sürgette Ae-t Myeongdo tágra nyílt szemekkel. Silie mellette állt, és ugyancsak kíváncsi arccal nézte Ae-chat.
-Attól tartok, hogy kezdek beleesni..-ráncolta a lány a homlokát.
-Ezen mi a baj?- csodálkozott Myeonie- Hisz olyan jó szerelmesnek lenni- mosolygott, majd elkezdett körbe- körbe ugrándozni, nem törődve azzal, hogy szinte mindenki őt figyeli.
-Igaza van- bizonygatta Silie is vigyorogva.- Ha már Kikivel nem jött össze..
-Ya!- csapott Ae barátnője karjára- Nem is volt köztünk semmi- mondta el újra az unalomig ismételt mondatot.
-Aha, peeerszeee- mondta Hyun-sil olyan ,,én akkor is jobban tudom,, fejjel, amit Ae is észrevett.
-Akkor ne higyj neked- duzzogott...
*Napok múlva*
Ae gondterhelten üldögélt az ágya szélén, és a szája szélét rágta. Valami nem stimmelt. Aki a rózsát küldte, valószínűleg romantikus alkat. De ahogy egyre inkább megismerte Seunghyun-t, kezdte úgy érezni, hogy a fiú nem tett volna ilyet. És..pedig csomószor találkoztak, mégsem vallott neki szerelmet. Pedig elvileg már leírta azon a papírlapon. Ae egy hirtelen ötlettől vezérelve elővette a papírt, és gondosan megvizsgálta. A kézírás..valahonnan ismerős volt.
~Az nem lehet..- gyorsan előkereste az órai levelezéseiket. Remegő kezekkel hasonlította össze. Egyezett. Minden. A kacskaringós A- betű, a kunkori L, minden. Ae kezévől kiestek a fecnik. Hitetlenül meredt maga elé.
~Hát még is csak Ő az? De..miért? És miért pont Seunhhyunra fogta?- kérdések ezrei kattogtak az agyában, de egyre sem tudta a választ. Csak egy dolog lebegett a szeme előtt, csupa nagybetűvel: BOSSZÚ. Úgy döntött, hogy beszáll a játékba. A terve már kész is volt.
Reggel, amikor a sulihoz ért, meglátta a neki integető Seunghyunt. Odasietett hozzá, de előtte körbefordult, hogy megnézze, GiKwang itt van- e már. Itt is volt. Pont az ő irányukba sétált. Ae megragadta Seunghyun gallérját, és egy hosszú csókkal köszöntötte. A fiú ezt nem tudta hova tenni, ettől függetlenül viszonozta a csókot. Ajkaik hangos cuppanással váltak el egymástól. Ae-t kicsit furdalta a lelkiismeret, de próbálta azzal nyugtatni magát, hogy őt is át akarják verni. Gyorsan elköszönt Seunghyuntól, majd felbaktatott a termébe. Leült a padjába, és fel sem nézett a mellé ülő Kikire. Hallotta, ahogy a fiú összeszorítja a fogait, de nem törődött vele. Ilyen kedves hangulatban ültek egymás mellett egész nap, majd iskola után mindketten szó nélkül leléptek.
Ae zenét hallgatva baktatott haza, a füllhallgatójából a Haru haru szólt. Szerette ezt a számot, mindig energiával töltötte fel. Benyitott a házukba, de megdöbbenésére nem talált otthon senkit.
-Anyaaa!- kiáltotta.
~Biztos elment valahova, és nem zárta be az ajtót- gondolta, miközben a szobája felé igyekezett. Ott földbe gyökerezett a lába.
-Mit keresel itt?- nyögte ki végül.
-Anyud beengedett- vonta meg a vállát.
-Lee GiKwang, kifelé a szobámból- sziszegte Ae indulatosan.
-Nem. Tisztáznunk kéne néhány dolgot- huppant vissza az ágyra. Ae pedig mellé.
-Hallgatlak.
-Oké. Szóval..Nem Seunghyun küldte a rózsát- vallotta be, mire a lány bólintott.
-Te...te tudtad?!- kiáltott fel Kiki, miközben az arca égővörös színt öltött.
-Aha- vigyorgott a lány.
-Ès..még így is szereted őt?- kérdezte Kiki félve.
-Eddig sem szerettem - bámult Ae maga elé, majd felemelve a fejét, folytatta- De a rózsa igazi küldőjét igen.
-Ó!- Kiki arcán mosoly terült szét- Ès ha a rózsa igazi küldője megcsókolna, visszautasítanád?
-Nem.
Kiki erre várt. Ledöntötte a lányt az ágyra, és ajkaival letámadta a lány ajkait, miközben teljes súlyával ránehezedett. Simogatta Ae haját, és még hevesebben csókolni kezdte. Már nem nagyon bírt magával..Ae szorosan magához húzta a fiút, és átkarolta a nyakàt.
-Saranghae- suttogta Kiki Ae-cha fülébe, mire a lány libabőrös lett.
-Oppa- susogta Ae, mire GiKwang elmosolyodott, és újra megcsókolta a lányt. De ezúttal nem csak csókot váltottak...
Reggel, mikor Ae-cha felkelt, Kiki már nem volt mellette. Pedig még érezte a fiú testmelegét a takarón. Nem bírta ki GiKwang nélkül, ezért felhívta, hogy megkérdezze, hol van. Reménykedett benne, hogy ami tegnap este történt, az nem csak játék volt. A telefon kicsengett, és a szobában elkezdődött a Shock, YoSeob énekével.
Every day I just can control...
Ae csalódottan ciccegett, miközben kinyomta a telóját. Az, hogy a fiú nem volt mellette, kihatott az egész reggelére. Búskomoran öltözködött, sőt, még anyukájától is csak halkan köszönt el, pedig máskor mosolyogva kiáltozni szokott. Kiment az ajtón, miközben édesanyja csodálkozva nézett utána.
~Ennek meg mi baja lehet? Hm..lehet, hogy diákszerelem- azzal visszament a konyhába mosogatni.
-Miért lógatod a fejed annyira?- kérdezte egy hang kedveskedve.
-Semmi, csak...-Ae-nek elakadt a lélegzete.
-Most meg mi az?- kérdezte a fiú.
-Azt hittem, hogy ott hagytál- biggyesztette le Ae-cha a száját.
-Ilyenre ne is gondolj- emelte fel Kiki a lány állát, és mélyen a szemébe nézett.
-Szeretlek, Ae- suttogta, majd egy puszit nyomott a lány orra hegyére.
-Én is tégeeed- ölelte meg Ae Kikit, és a vállába fúrta a fejét. Így álldogáltak pár percig, mire GiKwang megszólalt.
-Akármeddig így maradnék veled, de elkésünk a suliból- figyelmeztette a lányt.
-Ajj- mondta Ae csalódottan. Kiki csak nevetve átölelte Ae-cha derekát, belepuszilt a hajába, majd elindultak. Így, ketten, egy párként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése