Történetünk egy erősen szeles napon kezdődött. A zászlók lobogása és a fák hajladozása is árulkodó jelnek minősült. A széljelző észak-keleti szelet mutatott. A kis vitorlázó-tanoncoknak ez azonban a legjobbkor jött, mivel életükben először fognak ma vezetni egyedül hajót. Izgatott volt a legidősebb lány, SunHwa is, márcsak amiatt is, mert magassága miatt egy borulékonyabb, nagyobb versenyhajóval kellett mennie. Amikor ezt elmondta neki reggel a táborvezető, eléggé megijedt, de úgy volt vele, hogy csakazért is megpróbálja.
A kábé tíz fős csapat felszerelte a vitorlásokat, majd egyesével vízre eresztették őket. A táborvezető megvárta, amíg mindenki kimegy az öbölből, és motorcsónakjával utánuk hajtott. A kisebb hajókhoz ment először, így SunHwa teljesen magára maradt a tengeten. Fogalma sem volt róla, melyik kötelet húzza meg, merre állítsa a vitorlát... Ezért egy kis idő múlva egy erőteljesebb széllökés belekapott a vitorlájába és felborította a hajót. SunHwa -hála a mentőmellénynek és a tenger sós tulajdonságának- nem süllyedt el, azonban nem tudta visszaállítani a rendes helyzetébe a vitorlást. Ekkor hirtelen motorzúgást hallott. Jobbra kapta a fejét, és látta, hogy egy sárga motorcsónak közelít felé, benne két alakkal. A jármű lassan megállt mellette, és SunHwa szemügyre vette a két embert. A motorcsónak vezetőjét ismerte, övé volt a vitorlásiskola, azonban a másik alak... Nem lehetett több tizenkilencnél. Sötétbarna, szinte fekete haja volt, hatalmas szemei, aranyos orra, mosolyra húzódó dús ajka.
-Jonghyun, segíts neki- hallotta SunHwa az idősebb, ősz ember hangját, mire a fiú a kormánynál fogja visszaállította a vitorlást és fogta azt, amíg a lány vissza nem mászott oda. Az idős férfi elmagyarázta SunHwanak, hogy mit hogyan csináljon, miközben Jonghyun érdeklődve nézte a riadt tekintetű, vizes lányt. Mikor elhajtott a motorcsónak, SunHwa magában vagy ötször fejbeverte magát, hogy miért egy ilyen fiú előtt kellett szerencsétlenkednie.
Az utasításoknak hála SunHwa egy idő után egész jól belejött a vitorlásozásba, így egy fordulás után tekintetével kereste a sárga motorcsónakot. Pár kutató másodperc után meg is találta, ott volt az egyik part közelében. Jonghyun a csónak orrában feküdt, kezeit összekulcsolva a tarkója mögött, keresztbevetve lábait, így napozott. SunHwa pár másodpercig elmerengett a látványban, majd gyorsan előrefordult, mivel majdnem nekiment egy másik hajónak..
Ebéd után SunHwa feldobva várta az újabb kihajózást. Reménykedett benne, hogy Jonghyun is újra a vízen lesz. Így is történt, csak éppen nem úgy, ahogy a lány elképzelte. Ugyanis amikor felszerelték a hajókat, Jonghyun is ugyanazt tette egy versenyvitorlással! Tehát ő versenyző. Profi. SunHwa elsüllyedt volna szégyenében. Egy versenyző előtt bénázott? Annál nincs rosszabb..
Mikor kimentek a vízre, SunHwa már elég gyakorlottan kezelte a vitorlását. Hamar bele tudott jönni ebbe a dologba. Neki is ugyanolyan hajója volt, mint Jonghyunnak, csak éppen az nem versenyzésre volt, így a táborvezető elirányította őket kicsit messzebbi bólyához, hogy ott gyakoroljanak. SunHwa az ajkát beharapva koncentrált, hogy nehogy felboruljon, mikor jobbról Jonghyun húzott el mellette, lábát a vízbe lógatva.
-Na, hogy megy?- kiabált a lány felé.
-Jobban, mint délelőtt- rántott egyet az egyik kötélen SunHwa.
-Akkor egy verseny?- irányította Jonghyun a hajóját a másik mellé.
-Azt azért inkább ne- riadt meg SunHwa és kissé el is pirult.
-Kár- biccentette oldalra a fejét a fiú, majd otthagyta a lányt, hogy versenytársához, Minhohoz menjen. SunHwa kisöpört egy barna tincset a hajából, ahogy utánanézett, miközben valami furcsát érzett a mellkasában. Csak nem...szerelmes lett?
Másnap semmi szél nem volt, hiába várta mindenki izgatottan. Fél kilenckor már kész voltak a reggeli tornával, de semmi. A táborvezető úgy döntött, hogy várnak tízig, és ha akkor se lesz szél, akkor délelőtt már biztosan nem hajóznak ki. A táborlakók egy kis kört alkotva ücsörögtek a csónakház szőnyegén, és beszélgettek.
-Taemin-ah- szólt SunHwa a fiúhoz- Jonghyun hol alszik?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Biztos volt benne,.hogy haza nem megy, mert azt látták volna. De a csónakházban se volt.
-Az egyik hajón a kikötőben- magyarázta Taemin, aki már régóta járt ebbe a táborba.
-Ééértem- bólintott SunHwa. Ez így logikus volt. -Valaki, egy csocsó?- tápászkodott fel.
-Én megyek- állt fel Hyomin, a táborban az egyetlen lány SunHwan kívül. Egymás ellen kezdtek játszani, a fiúk pedig az asztalt körbeállva figyelték a meccset.
-Kihívom a győztest- szólalt meg egy hang, mire odakapták a fejüket. Jonghyun volt az, vigyorogva állt az egyik oszlopnak dőlve.
-Oké- bólintott SunHwa és Hyomin egyszerre, majd tovább folytatták a játékot. A sors akarta így, vagy csak szerencsének köszönhetően, de SunHwa nyert, így a lány elég magabiztosan állt hozzá a Jonghyun elleni meccshez, egészen addig, amíg a fiú játszani nem kezdett. Tíz-háromra verte SunHwat, és ez a visszavágóban se volt másképp.
-Ilyen nincs!- toppantott idegesen a lány, a csendben mosolygó Jonghyunt figyelve.
-Azért nem voltál rossz- jegyezte meg a fiú.
-Hah..kösz- legyintett SunHwa amolyan "El is higgyem?" stílusban. Magában viszont azért elismerte, hogy ez aranyos volt Jonghyuntól..
A következő két nap mintha elsuhant volna, legalábbis SunHwa számára. Nem akarta, hogy péntek legyen, nem akarta, hogy vége legyen a tábornak, és ennek két oka volt. Az egyik maga a vitorlázás szeretete. SunHwa imádta az érzést, mikor csak a lábát lógatva a vízbe vitte őt a jólesően hideg szél, miközben ő a meseszép tájat figyelte. Beszippantani a tenger illatát, hallani a sirályokat.. Felemelő. A másik ok pedig sokkal egyszerűbb és egyben bonyolultabb volt; Jonghyun. SunHwa esténként, takarodó után mindig a fiún gondolkozott, akivel egyre inkább összeismerkedtek. Már amennyi szabadideje volt az embernek a táborban... SunHwa sok dolot tudott meg a fiúról és be kellett vallania magának, hogy teljesen beleesett. Ami nem jó, tekintettel arra, hogy nagyon keveset fogják látni egymást a jövőben. Már ha egyáltalán fogják..
És SunHwa minden időmegállító igyekezete ellenére elérkezett az utolsó nap is. A reggeli eligazításnál a táborvezető szomorúan közölte, hogy az előrejelzések szerint csak délután lesz szél, így a verseny előtt nem tudnak kihajózni. Bizony, jól hallottátok. Verseny. Hagyományosan minden tábor végén rendeznek egy publikus versenyt a kezdőknek, hogy mindenki megmutathassa a szüleinek, hogy mit is tanult. SunHwa izgult emiatt a verseny miatt, bár kissé csalódott volt. A szülei ugyanis külföldön voltak, ezért is küldték a lányt táborba, és biztosan nem tudnak eljönni az eseményre. SunHwa azonban elhatározta, hogy úgy fog versenyezni, mintha a szülei is figyelnék őt.
-Na gyerekek, akkor délelőtt mindenki összepakol, ebédelünk és mire megjön a szél, tárt karokkal fogadjuk- ismertette a tervet a táborvezető, mire mindenki bólogatott, jelezve, hogy érti, majd elmentek a szobájukba elpakolni. SunHwa elég hamar végzett, mivel tegnap este már a legtöbb cuccát elrakta, így a zsebébe gyömöszölt egy csomó zsebkendőt, majd kisétált a kikötőbe. A zsebkendő a porallergiája miatt kellett neki, ami a csónakházban kiújult, ennek hála vagy be volt dugult az orra, vagy folyt neki. A mólón sétálva figyelte a hajókat, amikor lépteket hallott maga mögül, majd a nevén szólították.
-SunHwa, szia- mosolygott rá Jonghyun, mire a lány gyomra görcsbe rándult.
-Hello- válaszolt normális hangon.
-Izgulsz a verseny miatt?- érdeklődött a fiú.
-Kicsit- ismerte be.
-Menni fog. Jó vagy.
-Köszönöm- vigyorodott el vidáman SunHwa.
-Te figyelj csak. Kérdezhetek valamit?- fordult felé Jonghyun.
-Persze.
-Szerinted milyen az illatom?- tette fel az igen váratlan kérdést, akit SunHwa egy értetlen fejjel reagált le.-Tegnap vettem egy új parfümöt, amikor elmentem a városba- magyarázta a fiú- és tudod..kell egy lány véleménye is- vigyorodott el.
-Hát jó- szippantott egy mélyet SunHwa- várj, ez nem jó. Allergiás vagyok, be van dugulva az orrom.
-Akkor hajolj közelebb- makacskodott Jonghyun, mire a lány dobogó szívvel lépett felé egyet.
-Naaa?
-Mondom, hogy nem érzek semmit- rázta meg a fejét SunHwa.
-Franc. Pedig reméltem, hogy tetszeni fog- csettintett dühösen a fiú, azonban a lány megremegett. Azt mondta, hogy remélte..hogy tetszeni fog..Neki?! Csak nem..? Ugyan SunHwa, ne reménykedj. Butaság.
-Pedig jó lett volna egy lány véleményét tudni. Mindegy, megkérdezem Hyomint. Szia- intett Jonghyun, ott hagyva SunHwat egyedül a hajóknál.. Összetörve.
Délutánra a szél valóban felerősödött 20 km/h-ra, ami ideális volt a versenyzéshez. Kettőkor volt a rajt, addig SunHwanak sikerült úgy-ahogy összeszednie és csak az előtte álló feladatra koncentrált. Ez a teljesítményén is látszott, hiszen második lett. Büszkén állt fel a dobogóra, majd megkapta az oklevelét a táborvezetőtől és a csokiját. A közös fényképeszkedés után mindenki a szüleihez sietett dicsekedni, majd egyre több bőrönd tűnt el a hálószobából. SunHwa, miután dobott egy SMS-t a szüleinek, leráncigálta a bőröndjét a lépcsőn. Elköszönt a táborvezetőtől és a többiektől, majd mégegyszer körülnézett a táborban, Jonghyunt azonban sehol se látta. Sajgó szívvel lépett ki a kapun, hogy aztán bőröndjét maga után húzva elgyalogoljon a pályaudvarra. Hirtelen motorzúgást hallott, amire felkapta a fejét, és reménykedve elmosolyodott. Jonghyun suhant mellé, majd kissé lelassított.
-Szia SunHwa. Legyen jó nyarad- intett, majd gázt adott, és a motor sebesen elszáguldott a főút felé. SunHwa egy sóhajjal nyelte el könnyeit. Akkor hát ennyi volt. A fiúnak, akibe beleszeretett, a vitorlázás, a sport volt az egyetlen szerelme. Öt szép nap volt, de vége. Az élet megy tovább, ez is csak egy mérföldkő volt. Talán jobb is, hogy nem lett belőle semmi komoly. Akkor hát.. Neked is szép nyarat, Kim Jonghyun..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése